Ha egy géprészt nem vagy egyáltalán nem temperálnak megfelelően, akkor az edzett állapotban marad, nagy keménységgel, de alacsony szívóssággal. Ütésterhelés vagy hajlítási igénybevétel hatására az alkatrész hirtelen ütközéseket, rezgéseket vagy teherbíró képességét meghaladó erőket tapasztalhat. A nagy keménység a fémben jelen lévő belső feszültségekkel kombinálva az edzés közbeni gyors lehűlés miatt, hajlamosabbá teszi az alkatrészt a rideg törésre.
A temperálás hiánya csökkenti az anyag hajlékonyságát is, ami azt jelenti, hogy repedés nélkül képes plasztikus deformációt szenvedni. Ennek eredményeként az alkatrész csökkentett ellenállást mutat a repedés keletkezésével és terjedésével szemben, ami növeli a hirtelen és katasztrofális meghibásodás valószínűségét ütés vagy hajlítási igénybevétel esetén.
Ezzel szemben a megfelelően temperált géprészben a keménység és a szívósság kiegyensúlyozottabb kombinációja van, amit megfelelő hőmérsékleten és hűtési sebességgel való megeresztéssel érnek el. Ez lehetővé teszi a fém számára, hogy hatékonyabban nyelje el és disszipálja az energiát, csökkentve a rideg meghibásodás kockázatát, és javítja a gépalkatrész általános teljesítményét és tartósságát lökésterhelés vagy hajlítási igénybevétel esetén.