Ahogy egy anyag plasztikus deformáción megy keresztül, a keresztmetszete csökken, így a terhelés kisebb területen oszlik el. Ez nagyobb valódi feszültséget eredményez a névleges feszültséghez képest, amely a kezdeti, nagyobb keresztmetszeti felületen alapul.
A valódi feszültség és a névleges feszültség közötti kapcsolat a műszaki alakváltozás és a valódi alakváltozás fogalmán keresztül érthető meg. A tervezési alakváltozást a hosszváltozás és az eredeti hossz osztva határozza meg, míg a valódi alakváltozás az anyag pillanatnyi hosszához viszonyított tényleges hosszváltozást veszi figyelembe.
A valódi feszültséget úgy határozzuk meg, hogy a terhelést elosztjuk a valódi keresztmetszeti területtel, amely figyelembe veszi az alakváltozás miatti területcsökkenést. A névleges feszültséget azonban úgy számítják ki, hogy a terhelést elosztják az eredeti keresztmetszeti területtel, amely állandó marad az alakváltozási folyamat során.
Ahogy az anyag deformáción megy keresztül, a valódi nyúlás gyorsabban növekszik, mint a műszaki alakváltozás. Ennek az az oka, hogy a valódi alakváltozás a tényleges alakváltozást veszi figyelembe, míg a műszaki alakváltozás az eredeti hosszon alapul.
A valódi feszültség és a névleges feszültség közötti különbség jelentősebbé válik, ha az anyag nagyobb képlékeny deformáción megy keresztül. A deformáció kezdeti szakaszában a különbség kicsi lehet, de ahogy az anyag tovább deformálódik, a valódi feszültség egyre jobban eltér a névleges feszültségtől.
Ezért a valódi feszültség pontosabb képet ad az anyag által a képlékeny alakváltozás során tapasztalt tényleges feszültségről, figyelembe véve a keresztmetszeti terület csökkenését és a valódi alakváltozást.