1. (melléknév) Egy zenei kompozíció domináns hangmagasságához vagy hangneméhez kapcsolódik vagy azt jelöli.
Példa:"Minden fejezet hangsúlyosan egy tónusos akkorddal végződik, amely megerősíti a felbontás érzetét."
2. (főnév) Tonizáló anyag, például gyógyszer, amely élénkít vagy helyreállítja az erőt.
Példa:"Az orvos tonikot írt fel, hogy segítse a beteg felépülését a műtét után."
3. (főnév) Frissítő ital, jellemzően szénsavas és koffeint tartalmazó.
Példa:"Rendeltem egy tonik vizet egy szelet citrommal."
4. (melléknév) Az izom tónusára, különösen a normál feszültségre vagy összehúzódásra vonatkozik.
Példa:"A terapeuta a páciens hátának tónusos izmainak megerősítésén dolgozott."
5. (főnév) Beszédhang, amely a hangszálak szabályos rezgésével jön létre, például magánhangzó.
Példa:"A nyelvészetben a tónusos szótag az, amely egy szóban a fő hangsúlyt hordozza."
6. (melléknév) A szó vagy kifejezés kezdeti akcentusára vagy hangsúlyára vonatkozik vagy azt jelöli.
Példa:"Bizonyos nyelvekben a tónusos hangsúly minden szó első szótagjára esik."
A kontextus, amelyben a "tonik" kifejezést használjuk, meghatározza annak konkrét jelentését.