A sporogámia jellemzően bizonyos növények és algák életciklusainak ivaros szaporodási szakaszában fordul elő. A növényekben a sporogámia a hím és nőstény gametofiták képződése után megy végbe, amelyek spermiumot, illetve petéket termelnek. A hímivarsejtek felszabadulnak az antheridiumból, míg a peték az archegoniában termelődnek. A hímivarsejtek a vízben úszva vagy a széllel eljutva eljutnak az archegóniába, ahol megtermékenyítik a petéket, ami zigóták képződését eredményezi.
A zigóták ezt követően mitotikus osztódáson mennek keresztül, hogy egy többsejtű sporofitot hozzanak létre, amely a növény életciklusának aszexuális fázisa. A sporofiton végül a meiózis során spórákat termel, amelyek aztán kicsírázhatnak és új gametofitákká nőhetnek, így teljessé válik az életciklus.
A sporogámián átesett organizmusok példái közé tartoznak a mohák, páfrányok és a gymnospermek. A mohákban a sporofitont a megtermékenyítés után kifejlődő sporofita képviseli, és spórákat termel a csúcsán. A páfrányokban a sporofita az életciklus domináns fázisa, és meiózis útján spórákat termel. A gymnospermeknek, például a tűlevelűeknek is van egy domináns sporofita fázisa, a sporofita struktúrák pollenszemeket és petesejteket termelnek.
A sporogámia kulcsfontosságú az ivaros szaporodás és a genetikai sokféleség szempontjából ezekben az organizmusokban, mivel egyesíti a két különböző ivarsejt genetikai anyagát, ami a tulajdonságok egyedi kombinációjával rendelkező utódok kialakulásához vezet.