Egészség és a Betegség
Alacsony intenzitású, aerob gyakorlatok során a szervezetnek elegendő oxigénje van a glükóz teljes lebontásához, energiát termelve anélkül, hogy jelentős mennyiségű tejsav termelődik. Nagy intenzitású vagy anaerob gyakorlatok, például sprintelés vagy súlyemelés során azonban a szervezet energiaigénye meghaladja az oxigénellátást. Ebben a helyzetben a szervezet anaerob glikolízishez folyamodik, amely folyamat oxigén jelenléte nélkül lebontja a glükózt, és tejsav termelődését eredményezi.
Mivel a tejsav felhalmozódik az izomsejtekben, csökkenti a pH-értéket, ami izomégés érzéséhez és az izomteljesítmény csökkenéséhez vezet. Ez a tejsav felhalmozódása korlátozhatja a nagy intenzitású edzés időtartamát, és hozzájárulhat az edzés után érzett izomfáradtsághoz és -fájdalomhoz. Idővel, ahogy a szervezet felépül, a tejsav fokozatosan lebomlik és eltávolítódik, lehetővé téve az izmok felépülését és energiakészleteik feltöltését.
A rendszeres testmozgás és edzés javíthatja a szervezet tejsavat pufferoló és toleráló képességét, csökkentve a tejsav felhalmozódásának az izomfáradtságra és izomfájdalomra gyakorolt hatását. A rendszeres fizikai aktivitás fokozhatja a szervezet azon képességét, hogy hatékonyan eltávolítsa a tejsavat, ami gyorsabb felépülést és jobb teljesítményt tesz lehetővé a következő edzések során.