1. Fizikális vizsgálat: Az egészségügyi szolgáltató alapos fizikális vizsgálatot végez, figyelemmel a hasra és a bal felső kvadránsra. A lépsérülés jelei lehetnek érzékenység, zúzódások vagy duzzanat a bal felső hasban, valamint az őrzés (akaratlan izomösszehúzódás a terület védelmére) vagy a visszapattanó érzékenység (fájdalom a nyomás hirtelen felengedésekor).
2. Orvosi előzmények: Az egészségügyi szolgáltató megkérdezi a páciens kórtörténetét, beleértve a közelmúltban elszenvedett hasi traumákat, mint például a hasba ért ütés, esés vagy gépjármű-baleset.
3. Képalkotási tesztek: A képalkotó vizsgálatok elengedhetetlenek a lépsérülés diagnosztizálásához és mértékének felméréséhez. A leggyakrabban használt képalkotó tesztek a következők:
- Ultrahang: Az ultrahang hanghullámokat használ, hogy valós idejű képeket készítsen a hasról. Kimutatja a vér jelenlétét a hasüregben (hemoperitoneum), és értékeli a lép méretét és szerkezetét.
- Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat: A CT-vizsgálat röntgensugarakat és számítógépes feldolgozást használ a has keresztmetszeti képeinek létrehozásához. Részletesebb információt nyújt a lépsérülés mértékéről, beleértve a sebek, zúzódások vagy hematómák jelenlétét.
- Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Az MRI mágneses mezőket és rádióhullámokat használ, hogy részletes képeket készítsen a hasról. Bizonyos esetekben további információkkal szolgálhat, különösen akkor, ha érsérülések aggodalomra adnak okot.
4. Laboratóriumi eredmények: Vérvizsgálatokat lehet végezni a vérzés vagy más rendellenességek jeleinek ellenőrzésére. Az alacsony hemoglobin vagy hematokrit szint, valamint az emelkedett fehérvérsejtszám belső vérzésre vagy gyulladásra utalhat.
5. Diagnosztikai laparoszkópia: Egyes esetekben diagnosztikus laparoszkópiára lehet szükség. Ez magában foglalja egy kis kamera behelyezését egy kis bemetszésen keresztül a hasba, hogy közvetlenül láthatóvá váljon a lép és felmérhető a sérülés mértéke.
A fizikális vizsgálat, az anamnézis, a képalkotó vizsgálatok és a laboratóriumi eredmények alapján az egészségügyi szolgáltató diagnosztizálhatja a lép traumáját, és meghatározhatja a megfelelő kezelési tervet.