Miért csökkenti az összehúzódási képességet az izom optimális hosszát meghaladó nyújtása?

Az izom optimális hosszát meghaladó nyújtásakor a passzív feszültsége megnő. Ez számos olyan tényezőhöz vezet, amelyek együttesen akadályozzák az izom összehúzódási képességét.

1. Csökkentett átfedésre :

Ha egy izom annyira megfeszül, hogy az aktin- és miozinszálak túlságosan kevésbé nyúlnak ki, csökken a köztük lévő kötődés esélye. A miozinfej kevesebb kötőhelyével az összehúzódás során keletkező összes összehúzó erő csökken.

2. Megnövekedett belső ellenállás :

A túlzott izomfeszítés az izomrostok belső ellenállásának növekedéséhez vezethet. Ez a nagyobb belső ellenállás gátolja a miozinfejek zökkenőmentes csúszását az aktinszálak mentén, ami csökkenti a kontraktilis hatékonyságot és az erőtermelést.

3. Az izomszerkezet károsodása:

A túlfeszítés károsíthatja az izom belső szerkezetét, például a myofilamentumokat, ami csökkenti a kontraktilis erőt. Ez a károsodás rontja az izom azon képességét, hogy kifejlessze és fenntartsa a normál kontraktilis feszültséget, ami csökkenti a kontraktilis kapacitást.

4. Az izmok beidegzésének megzavarása:

A túlzott izomfeszítés az izom idegellátását is befolyásolhatja, ami az idegrendszer és az izomrostok közötti jelátviteli zavarokhoz vezethet. Ez az izom idegi hajtóereje megzavarhatja az izom hatékony összehúzódási képességét.

5. Fájdalom és reflexiós gátlása :

A túlfeszítés fájdalmat okozhat, ami olyan védőreflexmechanizmusokhoz vezet, amelyek gátolják a túlzott izomösszehúzódást. Ez a reflexválasz korlátozza az izom összehúzódási képességét a fájdalom által kiváltott gátló jelek aktiválása miatt.

Fontos megjegyezni, hogy bár az izomzat enyhe vagy mérsékelt nyújtás után visszanyeri funkciója nagy részét, a túlzott és ismételt túlfeszítés tartós izomgyengeséget és csökkent összehúzódási kapacitást eredményezhet. Ezért elengedhetetlen, hogy az izmok nyújtását óvatosan közelítsük meg, és ne lépjük túl az izmok által tervezett optimális határokat.