1. Perisztaltika: A perisztaltika a gyomor falai mentén fellépő akaratlan izomösszehúzódások sorozata. Ezek az összehúzódások a gyomor felső részéből (fenus) indulnak, és lefelé haladnak az alsó rész (antrum) felé. A perisztaltika segít összekeverni és mozgatni a gyomor tartalmát, megkönnyítve az élelmiszerek kezdeti mechanikai emésztését.
2. Retroperisztaltika: Bizonyos esetekben fordított perisztaltikus hullámok, úgynevezett retroperisztaltika fordulhatnak elő. Ezek az összehúzódások az ellenkező irányba, az antrumtól a szemfenék felé haladnak. A retroperisztaltika segíthet abban, hogy a részben megemésztett élelmiszer visszakerüljön a gyomornedvhez a további keveredés és emésztés érdekében.
3. A gyomorfal izmai: A gyomor falában három simaizomréteg található:a külső hosszanti izomréteg, a középső körkörös izomréteg és a legbelső ferde izomréteg. Ezek az izomrétegek összehangoltan összehúzódnak és ellazulnak, kavargó mozgásokat hozva létre, amelyek tovább keverik és lebontják a táplálékrészecskéket.
4. Antral Grinding: Az antrumnak, a gyomor alsó részének vastagabb izmos falai vannak a szemfenékhez képest. Az antrum erős összehúzódásai őrlési hatást váltanak ki, amely segít a nagyobb élelmiszer-részecskék kisebbre bontásában, növelve a felületet a jobb emésztés és tápanyag-felszívódás érdekében.
5. Gyomorlevek: A gyomor emellett gyomornedvet választ ki, ami segíti az emésztési folyamatot. A gyomornedv sósavat (HCl), pepszint és nyálkát tartalmaz. A HCl savas környezetet hoz létre, amely elpusztítja a táplálékkal bevitt mikroorganizmusokat, míg a pepszin, egy fehérjeemésztő enzim elindítja az étrendi fehérjék kezdeti lebontását. A nyálka segít megvédeni a gyomor nyálkahártyáját a savas körülményektől.
A gyomor keveredése a gyomornedv kémiai hatásával kombinálva fokozatosan lebontja a táplálékot félfolyékony anyaggá, amelyet chyme-nak neveznek. A Chyme ezután a vékonybélbe kerül a további emésztés és a tápanyagok felszívódása érdekében.