A Wolff-törvény a csontfiziológia alapelve, amely kimondja, hogy egy egészséges ember vagy állat csontja alkalmazkodik azokhoz a terhelésekhez, amelyek alá helyezik. Ha egy adott csont terhelése megnövekszik, a csont idővel átépül, hogy megerősödjön, és ellenálljon ennek a terhelésnek. Ha a csont terhelése csökken, a csont kevésbé sűrűsödik, sőt sorvadhat is.
Wolff törvényét először Julius Wolff német anatómus javasolta 1892-ben. Azóta alaposan tanulmányozták és számos kísérlettel megerősítették. Wolff törvényét a csontbiológia egyik alapelvének tekintik.
Hogyan működik Wolff törvénye
Wolff törvénye a piezoelektromosság fogalmán alapul A piezoelektromosság bizonyos anyagok azon képessége, hogy elektromos töltést generálnak, amikor mechanikai igénybevételnek vannak kitéve. A csont piezoelektromos anyag, ami azt jelenti, hogy terheléskor elektromos töltést generál.
A csontterhelés által generált elektromos töltésről úgy gondolják, hogy serkenti az oszteoblasztok aktivitását, amelyek azok a sejtek, amelyek új csontot építenek fel. Amikor az oszteoblasztokat stimulálják, új csontmátrixot termelnek, amely a csontot alkotó anyag. Idővel az új csontmátrix felhalmozódik, és a csont erősebbé válik.
A Wolff-törvény klinikai alkalmazásai
A Wolff-törvénynek számos klinikai alkalmazása van. Például arra használják, hogy megmagyarázzák, miért erősödnek meg a csontok az edzés hatására. Amikor egy személy gyakorol, a test csontjai fokozott terhelésnek vannak kitéve. Ez a megnövekedett terhelés serkenti az oszteoblasztok aktivitását, és új csontképződéshez vezet. Idővel a csontok erősebbek és ellenállóbbá válnak a törésekkel szemben.
A Wolff-törvényt arra is használják, hogy megmagyarázzák, miért gyengülhetnek meg a csontok a használaton kívüliség hatására. Ha egy személy hosszú ideig mozgásképtelenné válik, a test csontjai csökkenő terhelésnek vannak kitéve. Ez a csökkent terhelés az oszteoblasztok aktivitásának csökkenéséhez és a csonttömeg csökkenéséhez vezet. Idővel a csontok gyengébbekké válnak, és hajlamosabbak a törésre.
A Wolff-törvény a csontbiológia alapelve, amelynek számos klinikai alkalmazása van. Arra használják, hogy megmagyarázzák, miért erősödnek meg a csontok az edzés hatására, és miért válhatnak gyengébbekké, ha nem használják. A Wolff-törvényt a csontbetegségek, például a csontritkulás kezelésére is használják.