Egészség és a Betegség
Hemokoncentráció: Amikor érszorítót alkalmaznak, az összenyomja a vénát, korlátozva a vér visszaáramlását a szívbe. Ez a kar vérének koncentrálódását okozhatja, mivel a folyadék kiszorul az erekből és a szövetekbe. Ennek eredményeként a vérmintában a vizsgálandó anyagok koncentrációja magasabb lehet, mint akkor lenne, ha nem használnák az érszorítót.
Hemolízis: A érszorító hosszabb ideig tartó alkalmazása károsíthatja a vörösvértesteket, ami hemolízishez vezethet. A hemolízis során hemoglobin szabadul fel a plazmába, ami megzavarhatja bizonyos vérvizsgálatokat, például az elektrolitokat vagy a bilirubint mérő vizsgálatokat.
A vénás vér arterializációja: Ha az érszorítót túl szorosan vagy túl sokáig alkalmazzák, az akadályozhatja a vénás áramlást, miközben lehetővé teszi az artériás vér bejutását a vénába a mellékerekből. Ez azt eredményezheti, hogy a vénás vér helyett artériás vér gyűlik össze, ami megváltoztathatja a vizsgálati eredményeket. Az artériás vér összetétele eltér a vénás vértől.
Fájdalom és kellemetlen érzés: Az érszorító alkalmazása fájdalmat és kényelmetlenséget okozhat a betegnek. Ez szorongáshoz és stresszhez vezethet, ami befolyásolhatja bizonyos vérvizsgálatok pontosságát, például a kortizolt vagy más stresszhormonokat mérő vérvizsgálatok pontosságát.
E hatások minimalizálása érdekében a szorítót csak szükség esetén szabad felhelyezni, és a vérminta levétele után azonnal el kell engedni. A megfelelő érszorító technikák és a vérvételt végző egészségügyi szakemberek megfelelő képzése elengedhetetlen a vérvizsgálati eredmények pontosságának és megbízhatóságának biztosításához.