Többlet Ca2+:
1. Elhúzódó kontrakció:Ha több Ca2+ ion áll rendelkezésre, a Ca2+ troponinhoz való kötődése az akciós potenciál megszűnése után is magas marad. Ez a tartós kötődés megakadályozza a miozin leválását az aktinról, ami elhúzódó izomösszehúzódáshoz vezet. Ezt az állapotot "kalcium-túlterhelésnek" nevezik, és izommerevséget és csökkent ellazulást okozhat.
2. Rigor Mortis:A kalcium túlterhelés szélsőséges esetekben az izom tartós összehúzódás állapotába kerülhet, amelyet rigor mortis néven ismerünk. Ez akkor fordul elő, ha az izomsejtek kimerültek az ATP-ből, és a miozinfejek szorosan kötődnek az aktinhoz, megakadályozva az ellazulást még az idegimpulzus megszűnése után is. A rigor mortis általában a halál után néhány órával jelentkezik, amikor a sejtanyagcsere leáll, és az ATP-termelés leáll.
Túlzott ATP:
1. Gyorsabb összehúzódás és ellazulás:A túlzott mennyiségű ATP fokozhatja az izomösszehúzódás és -ellazulás sebességét azáltal, hogy megkönnyíti a miozinfejek leválását az aktinról. Az ATP biztosítja azt az energiát, amely a miozinhoz szükséges ahhoz, hogy felszabadítsa az aktint, és visszaálljon a következő összehúzódási ciklusra. Ha több ATP áll rendelkezésre, ez a folyamat gyorsabban mehet végbe, ami gyorsabb izommozgásokat eredményez.
2. Fokozott tartós összehúzódások:Bizonyos esetekben a túlzott ATP is hozzájárulhat a tartós összehúzódások fokozódásához. Ha az ATP könnyen elérhető, az izom hosszabb ideig képes fenntartani a magas szintű erőtermelést. Ez a hatás gyakran megfigyelhető intenzív edzés során, amikor az izmok nagy intenzitással dolgoznak, és nagy mennyiségű ATP-t termelnek az anaerob anyagcsere révén.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a hatások kontextusfüggőek, és az izomroston belüli specifikus feltételektől függenek. A normál izomműködéshez szükséges Ca2+ és ATP optimális koncentrációját különböző sejtmechanizmusok szigorúan szabályozzák, hogy biztosítsák a megfelelő izomösszehúzódást és relaxációt.