1. Interkalált lemezek:
A szívizomsejtek, más néven kardiomiociták, elágazottak, és interkalált lemezeknek nevezett struktúrák kötik össze őket. Ezek a lemezek speciális csomópontok, amelyek lehetővé teszik a hatékony kommunikációt és a szívizomsejtek szinkronizált összehúzódását. Az interkalált lemezek dezmoszómákat és réscsatlakozásokat tartalmaznak, amelyek megkönnyítik a szomszédos sejtek közötti mechanikai és elektromos csatolást.
2. Myofibrillumok és szarkomerek:
A szívizom, akárcsak a vázizom, myofibrillumot tartalmaz, amelyek kontraktilis fehérjék kötegei, amelyek ismétlődő egységekre, úgynevezett szarkomerekre szerveződnek. Az aktin és miozin filamentumok szarkomereken belüli elrendezése lehetővé teszi az izmok összehúzódását és ellazulását.
3. Csíkok:
A szívizom harántcsíkolt megjelenést mutat a myofilamentumok szabályos elrendezése miatt, hasonlóan a vázizomzathoz. Ez a csíkos mintázat a szarkomerek ismétlődő elrendezésének eredménye a myofibrillumok mentén.
4. Keresztirányú tubulusok (T-tubulusok):
A szívizomsejtek T-tubulusok sűrű hálózatával rendelkeznek, amelyek a szarkolemma (sejtmembrán) mély invaginációi. A T-tubulusok elektromos impulzusokat szállítanak a sejtfelszínről mélyen az izomsejt belsejébe, biztosítva a teljes kardiomiocita gyors és egyenletes gerjesztését az összehúzódás során.
5. Mitokondriumok:
A szívizomsejtek mitokondriumokban gazdagok, amelyek az energiatermelés elsődleges helyszínei. A mitokondriumok oxidatív foszforiláció révén hoznak létre adenozin-trifoszfátot (ATP), a sejtek energiapénzét. A mitokondriumok nagy sűrűsége lehetővé teszi, hogy a szívizom folyamatos összehúzódásokat tartson fenn, és kielégítse energiaigényét.
6. Speciális membráncsatornák:
A szívizomsejtek speciális membráncsatornákkal és fehérjékkel rendelkeznek, például feszültségfüggő ioncsatornákkal és pumpákkal, amelyek szabályozzák az ionok, különösen a kalcium és a nátrium mozgását a sejtmembránon keresztül. Ezek a csatornák nélkülözhetetlenek az izomösszehúzódáshoz és -ellazuláshoz szükséges elektromos impulzusok generálásához és terjesztéséhez.
7. Összehangolt összehúzódások:
A szívizom szerkezeti felépítése, beleértve az interkalált porckorongokat, a réskapcsolatokat és a szinkronizált elektromos aktivitást, lehetővé teszi a szívkamrák összehangolt összehúzódását. Ez az összehangolt funkció döntő fontosságú a szív pumpáló működéséhez, ahol először a pitvarok húzódnak össze, majd a kamrák, hogy hatékonyan keringessék a vért az egész testben.
Összefoglalva, a szívizom szerkezete az egymással összekapcsolt szívizomsejtekkel, speciális csomópontokkal, T-tubulusokkal, mitokondriumokkal és ioncsatornákkal biztosítja a szükséges keretet a ritmikus és szinkronizált összehúzódásokhoz, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szív hatékonyan pumpálja a vért és fenntartsa a keringést. a testben.