Az egy személlyel „beszélő” lelkiismeret fogalmát általában az egyén gondolatait, érzéseit és cselekedeteit irányító belső erkölcsi iránytű metaforikus ábrázolásaként értelmezik. A lelkiismeret nem szó szerint úgy beszél, mint egy külön hang az ember fejében; ehelyett olyan internalizált etikai elvekre utal, amelyek befolyásolhatják a döntéseket, és bűntudathoz, büszkeséghez vagy erkölcsösséghez vezethetnek a jó és a rossz megítélése alapján. Az emberek metaforikus nyelvezetet használhatnak az etikai döntésekkel kapcsolatos introspektív gondolataik leírására.
