Ha REM alvás közben az izmok bénulás közeli állapotban vannak, akkor hogyan lehetséges az alvajárás?

Az alvajárás, más néven somnambulizmus, egy paraszomnia, amelyre az jellemző, hogy egy személy felkel az ágyból és különféle tevékenységeket végez alvási állapotban. Ez egy összetett viselkedés, amely tényezők kombinációját foglalja magában, beleértve az izomtevékenységet és az agyműködést.

Alvajárás és izomtevékenység

Bár igaz, hogy az izmok általában bénulás közeli állapotban vannak REM alvás közben, ez a bénulás nem abszolút. Még mindig előfordulhat bizonyos izomtevékenység, különösen a lábak és a karok izmaiban. Ez a maradék izomtevékenység az, ami lehetővé teszi az emberek számára, hogy alvajárási epizódok alatt mozogjanak és cselekedjenek.

Agyműködés alvajárás közben

Az agy is aktívan részt vesz az alvajárásban. Agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy az alvajárók fokozott aktivitást mutatnak az agy bizonyos részein, beleértve a prefrontális kéreget is, amely a mozgások tervezéséért és végrehajtásáért felelős. Ez a megnövekedett agyi aktivitás lehet az, ami arra készteti az alvajárókat, hogy mozogjanak és olyan összetett feladatokat hajtsanak végre, mint a séta, a beszéd, sőt a főzés is.

Miért maradnak aktívak egyes izmok REM-alvás közben?

A pontos mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy egyes izmok aktívak maradjanak REM alvás közben, még mindig nem teljesen ismert. Azonban úgy gondolják, hogy bizonyos neurotranszmitterek, mint például a glicin és a GABA, amelyek szerepet játszanak az izomszabályozásban, szerepet játszhatnak. Úgy gondolják, hogy ezek a neurotranszmitterek kevésbé aktívak REM-alvás során, ami megmagyarázhatja, hogy az izmok miért képesek szabadabban mozogni ebben az alvási szakaszban.

Következtetés

Az alvajárás egy összetett jelenség, amely az izomtevékenységet és az agyműködést egyaránt magában foglalja. Míg az izmok általában bénulás közeli állapotban vannak a REM-alvás során, bizonyos maradék izomtevékenység lehetővé teszi az alvajárók számára, hogy mozogjanak és cselekedjenek. Az agy bizonyos részeinek megnövekedett aktivitása az alvajárás során megmagyarázhatja az alvajárók összetett viselkedését.