A testhelyzet számos módon befolyásolhatja a keringési fiziológiát. Íme, hogyan hat a fekvés a keringési rendszerre:
Vérnyomás változás:
Ha lefekszik, megváltozik a szervezet véreloszlása. A vér, amely általában inkább az alsó végtagokra oszlik el állás közben, most hajlamos a felsőtestben összegyűlni, beleértve a mellkast és a fejet is. Ez az eltolódás enyhe vérnyomás-emelkedést okozhat, különösen azoknál az embereknél, akik hajlamosak a magas vérnyomásra vagy szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek.
Csökkentett ortosztatikus stressz:
Az ortosztatikus stressz a test reakciójára utal a testtartás változásaira, különösen a fekvéstől a felállásig. Ha lefekszik, az ortosztatikus stressz csökken, mivel a szívnek nem kell olyan keményen dolgoznia a gravitációval szemben, hogy vérkeringést biztosítson. Ez az erőfeszítés csökkenése csökkenti a szív terhelését, ami általában jobban észrevehető a szívbetegségben szenvedő egyéneknél.
Vénás visszatérés:
A fekvés befolyásolhatja a vénás visszaáramlást, a vérnek a perifériáról a szívbe való visszaáramlását. A gravitáció, amely általában segít a vérnek a lábakból és más testrészekből a szívbe való visszajuttatásában, fekvéskor minimálisra csökken. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy a szívnek keményebben kell dolgoznia, hogy a csökkentett gravitációs erővel szemben vért pumpáljon, ami enyhén megnövekedett pulzusszámhoz és lökettérfogathoz vezethet.
Légzőszervi hatások:
A fekvésnek másodlagos hatásai lehetnek a légzőrendszerre. Egyes egyéneknél a fekvés a légutak enyhe szűkületét okozhatja, ami fokozott légzési erőfeszítéshez vezet, és az intrathoracalis nyomás változásán keresztül potenciálisan befolyásolja a keringést.
Szívteljesítmény:
A fekvés kezdetben növelheti a vérnyomást és a perctérfogatot a vértérfogat újraelosztása miatt. Idővel azonban, ahogy a test alkalmazkodik, a perctérfogat és a vérnyomás visszatérhet a normál szintre.
Összességében elmondható, hogy bár a keringési rendszer zárt rendszer marad, a lefekvés hatással van bizonyos keringési paraméterekre, mint például a véreloszlásra, az ortosztatikus stresszre, a vénás visszatérésre és a perctérfogatra. Ezeket az adaptációkat úgy tervezték, hogy fenntartsák a véráramlást és a keringést az egész testben, miközben a testhelyzet változásai alapján módosítják.