Más néven II. típus izomrostok, és elsősorban az erő és a sebesség generálásáért felelősek a nagy intenzitású tevékenységek során. A gyorsan rángatózó izomrostok nagy koncentrációban tartalmazzák a miozin nehéz lánc izoformáit (MHC), amelyek lehetővé teszik a gyors áthidaló kerékpározást és a gyors erőtermelést.
Íme, miért reagálnak gyorsabban a gyors izomrostok:
1. Miozin nehézlánc izoformái :A gyorsan összehúzódó rostok nagyobb arányban tartalmaznak olyan MHC izoformákat, mint az MHC IIx és MHC IIa, amelyek gyorsabb ATPáz aktivitással rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban képesek lebontani az ATP-t, ami gyors izomösszehúzódáshoz vezet.
2. Szarkoplazmatikus retikulum :A gyorsan összehúzódó rostok jól fejlett szarkoplazmatikus retikulummal (SR) rendelkeznek, amely kalciumionokat tárol. A stimuláció hatására kalcium szabadul fel az SR-ből, ami izomösszehúzódást vált ki. A kalcium gyorsabb felszabadulása a gyorsan rángatózó rostokban gyorsabb izomaktivációt tesz lehetővé.
3. Gerjesztés-összehúzódás csatolás :Az elektromos jelek (akciós potenciálok) izomösszehúzódássá alakításának folyamata gyorsabban megy végbe a gyorsan összehúzódó rostokban. Hatékonyabb kapcsolatuk van a keresztirányú tubulusok (T-tubulusok) és az SR között, ami lehetővé teszi a gyors kalcium felszabadulását és az izomösszehúzódást.
4. Alacsony fáradtságállóság :A gyorsan rángatózó izomrostok kevésbé ellenállóak a fáradtsággal szemben, mint a lassú izomrostok. Az anaerob anyagcserére támaszkodnak, és gyorsan kimerítik energiakészleteiket, ami korábbi izomfáradtsághoz vezet.
Összességében az olyan tényezők kombinációja, mint az MHC izoforma összetétele, az SR szerkezete és a gerjesztés-összehúzódás csatolás, a gyors izomrostokat érzékenyebbé teszi, és képes gyors izomösszehúzódásokat generálni. Ezek a rostok különösen fontosak a gyors erő- és sebességkitöréseket igénylő tevékenységeknél, mint például a sprintelés, ugrás és súlyemelés.