1. Interkalált lemezek:
A szívizomsejteket interkalált lemezek kötik össze, amelyek egyedülálló sejtstruktúrák, amelyek elősegítik az elektromos impulzusok gyors átvitelét és fenntartják a szívizom összehúzódások szinkronját. Ezek a lemezek több összetevőből állnak:
- Desmoszómák: Ezek rögzítő csomópontok, amelyek összetartják a szomszédos szívizomsejteket, mechanikai stabilitást biztosítva a szívszövetnek.
- Gap Junctions: A réskapcsolatok olyan csatornák, amelyek lehetővé teszik az ionok és kis molekulák áthaladását a szomszédos szívizomsejtek között. Lehetővé teszik az elektromos impulzusok gyors terjedését, biztosítva a szív összehangolt összehúzódásait.
- Fascia Adherens: Ezek adhezív csomópontok, amelyek segítenek rögzíteni a szomszédos szívizomsejtek citoszkeletonját, további szerkezeti támogatást nyújtva.
2. Csíkok:
A szívizomsejtek csíkokat mutatnak, amelyek mikroszkóp alatt nézve váltakozó világos és sötét sávok. Ezeket a csíkozásokat a vázizomzathoz hasonlóan összehúzódó fehérjékből álló vastag és vékony filamentumok elrendeződése okozza. A szívizom csíkozása azonban általában kevésbé szembetűnő, mint a vázizomzat.
3. Atommag:
A szívizomsejtek jellemzően egyetlen központilag elhelyezkedő magot tartalmaznak, ellentétben a több maggal rendelkező vázizomzattal.
4. Mitokondriumok:
A szívizomsejtekben nagy a mitokondriumok sűrűsége, az energiatermelésért felelős organellák. Ez a rengeteg mitokondrium szükséges a folyamatosan összehúzódó szív magas energiaigényének kielégítéséhez.
Ezek a szerkezeti jellemzők együttesen hozzájárulnak a szívizom egyedi jellemzőihez és funkcióihoz, lehetővé téve, hogy ritmikus összehúzódásokat generáljon és tartson fenn, amelyek a vért pumpálják az egész testben.