1. Fokozott légzés és pulzusszám:
- Az edzés intenzitásának növekedésével a szervezetnek több oxigénre van szüksége. Ennek kompenzálására a légzésszám és a pulzusszám növekszik. Ez a megnövekedett szellőzés segít több oxigént juttatni a tüdőbe, míg a gyorsabb szívverés oxigéndús vért pumpál az izmokba.
2. Értágulás:
- Az izmokat ellátó erek kitágulnak (kitágulnak) edzés közben. Ez az értágulat növeli az izmok véráramlását, így szállítja a szükséges oxigént és glükózt az energiaigény kielégítéséhez.
3. A glikogén lebontása:
- Az izmok glikogén formájában tárolják a glükózt. Amikor a glükóz iránti igény növekszik, a glikogén glükózmolekulákra bomlik a glikogenolízis nevű folyamat során. Ez kész glükózforrást biztosít az izomösszehúzódások táplálására.
4. Fokozott glükóztranszport:
- Az inzulin egy hormon, amely segít a glükóznak a véráramból a sejtekbe történő szállításában. Edzés közben megnő az inzulinérzékenység, így az izmok hatékonyabban tudják felvenni a glükózt.
5. Zsírsav oxidáció:
- Mivel a szervezet glikogénraktárai kimerülnek a hosszan tartó edzés során, egyre inkább a zsírsavakra kezd energiaforrásként támaszkodni. A zsírsavak a béta-oxidáció nevű folyamaton keresztül bomlanak le, amely energiát termel ATP formájában.
6. Izompufferelés:
- Az intenzív edzés során az izmok tejsavat termelnek a glükóz anyagcsere melléktermékeként. A tejsav felhalmozódása izomfáradtságot és izomfájdalmat okozhat. Az izomsejtek azonban tartalmaznak puffereket, például bikarbonát- és foszfátionokat, amelyek segítenek semlegesíteni a tejsavat és fenntartani az izomműködéshez szükséges optimális pH-egyensúlyt.
Ezek a mechanizmusok összehangoltan működnek annak érdekében, hogy az izmok megkapják a szükséges oxigént és glükózt az edzés során megnövekedett energiaigény kielégítéséhez. Az oxigénszállítás, a glükózszállítás és az energia-anyagcsere optimalizálásával a szervezet fenntartja az izomműködést, és lehetővé teszi a hosszan tartó fizikai aktivitást.