A kálium szöveti nekrózist okoz, ha intravénás nyomást adnak be?

Igen, a kálium szöveti nekrózist okozhat, ha intravénás nyomásként adják be. A koncentrált káliumoldat gyors beadása az extracelluláris folyadékban magas káliumszinthez vezethet, ami sejtkárosodást és halált okozhat. Ez szöveti nekrózishoz és más súlyos szövődményekhez vezethet.

A kálium létfontosságú elektrolit, amely számos sejtfolyamatban fontos szerepet játszik. A vér káliumkoncentrációját azonban egy szűk tartományon belül gondosan ellenőrizni kell. A hiperkalémia vagy a magas káliumszint számos tünetet okozhat, beleértve az izomgyengeséget, bénulást, aritmiákat és akár halált is.

A szöveti nekrózis kockázata akkor a legnagyobb, ha a káliumot nagy dózisban és/vagy gyors ütemben adják be. Ez akkor fordulhat elő, ha a káliumot intravénás nyomásként adják be, nem pedig lassú infúzióként. Az intravénás nyomást általában másodpercek vagy percek alatt adják be, míg az infúziót órák vagy napok alatt adják be.

A kálium adagolási sebességét a beteg testsúlyán, az alapbetegségen és az aktuális káliumszinten kell alapulnia. Általánosságban elmondható, hogy a káliumot nem szabad 20 mekv/óra feletti sebességgel adni felnőtteknek és 1 mekvivalens óránként gyermekeknek.

Ha a káliumot túl gyorsan adják be, az a szérum káliumszintjének gyors emelkedéséhez vezethet. Ez sejtkárosodást és halált okozhat, ami szöveti nekrózishoz vezethet. A kálium beadását követően a szöveti nekrózis leggyakoribb helyei a végtagok, különösen a kéz és a láb.

A szöveti nekrózis kockázatának elkerülése érdekében a káliumot lassan és alacsony koncentrációban kell beadni. Szintén központi vonalon kell megadni, nem pedig perifériás vonalon. Ez segít biztosítani, hogy a kálium egyenletesen oszlik el a szervezetben, és ne okozzon helyi szövetkárosodást.