1. Orális (száj):Ez a leggyakoribb módszer a hőmérséklet mérésére klinikai körülmények között. Hőmérőt helyezünk a nyelv alá néhány percre a száj hőmérsékletének mérésére.
2. Rektális:A végbélhőmérséklet a testmaghőmérséklet legpontosabb mérése. Egy hőmérőt óvatosan helyeznek be a végbélbe néhány percre a leolvasás érdekében.
3. Hónalj (hónalj):Ez a módszer abból áll, hogy a hőmérőt a hónaljba helyezzük, és várunk néhány percet a hőmérséklet rögzítésére. Noha kevésbé pontos az orális vagy rektális mérésekhez képest, a hónalj hőmérsékletét általában olyan gyermekek és egyének esetében használják, akik kényelmetlennek találják az orális vagy rektális módszereket.
4. Timpan (fül):A dobüreg hőmérsékletét úgy mérjük, hogy hőmérőt helyezünk a hallójáratba. Ezt a módszert általában csecsemőknél és gyermekeknél alkalmazzák, mivel gyors mérést tesz lehetővé anélkül, hogy kényelmetlenséget okozna.
5. Temporális (homlok):A temporális hőmérők infravörös technológiát használnak a bőr hőmérsékletének mérésére a homlokon. Gyorsan és egyszerűen használhatók, így otthoni használatra is alkalmasak.
A testhőmérséklet mérési helyének kiválasztása számos tényezőtől függ, beleértve az egyén állapotát, életkorát és kényelmi szintjét. Az egészségügyi szakemberek általában az adott körülmények alapján javasolják a megfelelő módszert.