Bár mind a csont, mind a porc a kötőszövet típusa, jelentős szerkezeti különbségek mutatkoznak az extracelluláris mátrix összetételében. Ez a változás elsősorban a kalcium jelenlétében és a rugalmasság mértékében rejlik.
Csont:
- Kemény és merev mátrixot tartalmaz, amely kalcium-foszfát kristályokból (hidroxiapatit) áll, amelyek kollagén rosthálózaton belül helyezkednek el.
- A mineralizált mátrix biztosítja a csont kivételes szilárdságát és merevségét, lehetővé téve, hogy ellenálljon a mechanikai igénybevételnek, és támaszt nyújtson a testnek.
- A kalcium-foszfát kristályok felelősek a röntgenfelvételeken a csontokra jellemző radiopaque-ért.
Porc:
- Ezzel szemben a porcnak lágyabb és rugalmasabb mátrixa van, amely főleg vízből, kollagénrostokból és speciális proteoglikán molekulákból áll.
- A porcmátrixban lévő proteoglikánok vonzzák a vizet, így gélszerű környezetet hoznak létre, amely lehetővé teszi a porcok számára, hogy elnyeljék az ütéseket és ellenálljanak a nyomóerőknek.
- A porcból hiányoznak az erek és az idegek, így ér- és aneurális szövet.
Ezek a különbségek az extracelluláris mátrix összetételében hozzájárulnak a csont és a porc különböző funkcióihoz a szervezetben. Míg a csontok szerkezeti támasztást, merevséget és védelmet nyújtanak a létfontosságú szervek számára, a porc rugalmas párnázó anyagként működik az ízületeknél, megtámasztja az olyan szerkezeteket, mint a fül és az orr, és megkönnyíti az ízületek mozgását.