A HBM feltételezi, hogy az egyén egészségmagatartását a betegség vagy állapot elkapásának valószínűségéről alkotott hiedelmei határozzák meg (érzékelt fogékonyság), a betegség vagy állapot súlyossága (észlelt súlyossága), a megelőző vagy gyógyító intézkedések meghozatalának előnyei (észlelt előnyök). ), az ilyen cselekvés akadályait (észlelt akadályok) és a cselekvésre utaló jeleket (emlékeztetők vagy felszólítások, amelyek cselekvésre ösztönzik az egyént).
Noha a HBM-et széles körben használják, és van némi empirikus támogatása, több okból is kritizálták:
- Az egészségmagatartás túlzott leegyszerűsítése :A HBM feltételezi, hogy az egészségmagatartást elsősorban a hiedelmeken és attitűdökön alapuló racionális döntéshozatal határozza meg. Az egészségmagatartást azonban gyakran számos tényező befolyásolja, beleértve a társadalmi, kulturális, környezeti és pszichológiai tényezőket, amelyeket a HBM nem vesz teljes mértékben figyelembe.
- Korlátozott összpontosítás az interperszonális tényezőkre :A HBM elsősorban az egyéni szintű tényezőkre koncentrál, és nem foglalkozik megfelelően az interperszonális kapcsolatok, a társadalmi normák és a szociális támogatás szerepével az egészségmagatartás alakításában. Például a család, a barátok és a közösség tagjainak az egyén egészségmagatartására gyakorolt befolyása nincs kifejezetten beépítve a HBM-be.
- A viselkedésváltozási folyamatokra való figyelem hiánya :A HBM nem ad részletes magyarázatot arra vonatkozóan, hogy az egyének hogyan változtatják meg egészségmagatartásukat. Nem foglalkozik a viselkedésváltozás szakaszaival, az énhatékonyság szerepével vagy a viselkedésváltozás akadályainak leküzdésének folyamatával.
- Nehézségek a konstrukciók mérésében :A HBM egyes konstrukciói, mint például az észlelt érzékenység és az észlelt súlyosság, kihívást jelenthetnek a pontos és megbízható méréshez. Ez korlátozhatja a modell gyakorlati alkalmazását, és megnehezítheti a HBM-en alapuló beavatkozások hatékonyságának értékelését.
- Korlátozottan alkalmazható bizonyos populációkra :A HBM-et elsősorban nyugati kontextusban fejlesztették ki és tesztelték, és előfordulhat, hogy nem egyformán alkalmazható különféle kulturális és társadalmi-gazdasági csoportokra. A különböző kulturális hiedelmek és értékek befolyásolhatják az egészségmagatartás észlelt érzékenységét, súlyosságát, előnyeit és akadályait, amelyeket a HBM esetleg nem képes megfelelően rögzíteni.
E kritikák ellenére a HBM továbbra is hasznos keretet jelent az egészségmagatartás egyes aspektusainak megértéséhez, és kiindulópont lehet átfogóbb modellek és beavatkozások kidolgozásához. A kutatóknak és a gyakorlati szakembereknek azonban figyelembe kell venniük a korlátait, és további tényezőket kell beépíteniük ahhoz, hogy átfogóbb megértést kapjanak a kockázati magatartásról egyéni és interperszonális szinten.