Bizonyított stressz az a feszültség, amelynél egy anyag meghatározott mértékű képlékeny alakváltozást mutat, jellemzően 0,2%-os alakváltozást. Ez az anyag folyáshatárának leggyakrabban használt mértéke.
A folyási feszültséget és a próbafeszültséget gyakran felcserélhetően használják, de van egy kis különbség a kettő között. A folyási feszültség az a pont, ahol az anyag plasztikusan deformálódni kezd, míg a folyási feszültség az a pont, ahol az anyag meghatározott mértékű plasztikus deformációt mutat.
A folyási feszültség és a próbafeszültség közötti különbség jellemzően kicsi, és a mérnöki alkalmazásokban gyakran nem fontos. Vannak azonban olyan esetek, amikor a különbség fontos. A próbafeszültséget például olyan szerkezetek tervezésére használják, amelyek nem deformálódhatnak plasztikusan, mint például hidak és épületek.
A folyási feszültség és a próbafeszültség meghatározható egy anyagon végzett szakítóvizsgálattal. A szakítópróba során az anyagból készült mintát addig nyújtják, amíg el nem törik, és rögzítik a feszültség-nyúlás görbét. A folyási feszültség a feszültség-nyúlás görbének az a pontja, ahol az anyag plasztikusan deformálódni kezd, míg a próbafeszültség az a pont a feszültség-nyúlás görbén, ahol az anyag meghatározott mértékben plasztikusan deformálódott.