Amikor a depresszió zajlott, sok csavargó vagy csavargó utazott városról városra?

Igen, a nagy gazdasági világválság idején jelentős számú hobos vagy csavargó volt, akik városról városra utaztak. A gazdasági válság milliókat hagyott munkanélkülivé és elszegényedett, aminek következtében sokan kényszerültek sínekre, hogy munkát vagy jobb életet keressenek máshol. Ezek az átmeneti egyének gyakran tehervonatokra pattantak fel, üres dobozos kocsikban utaztak, vagy nagy távolságokat gyalogoltak, minden holmijukat kötegben vagy zsákban cipelve.

Ebben az időben sok hobos és csavargó fiatal férfi volt, akik a válság miatt veszítették el állásukat vagy gazdaságukat. Néhányan az első világháború veteránjai is voltak, akik a háború után nehezen találtak munkát. Emellett voltak olyan személyek, akik mindig is átmeneti életmódot éltek, és vonzotta őket a hobó lét szabadsága és mobilitása.

A csavargó élet gyakran nehéz és veszélyes volt. A hobosok állandó balesetveszélynek voltak kitéve vonatozás közben, ki vannak téve az elemeknek, és az éhezés vagy az erőszak fenyegetésével. Ugyanakkor erős kötelékeket alakítottak ki más hobókkal is, és gyakran egymásra hagyatkoztak az élelem, a szállás és a bajtársiasság tekintetében.

A hobók kultúráját és tapasztalatait az irodalom, a zene és a film dokumentálja, például Jack London, Woody Guthrie és Frank Capra művei. Ezek az ábrázolások betekintést nyújtanak ezen személyek életébe és küzdelmeibe, és bepillantást engednek az amerikai történelem egy egyedülálló fejezetébe.