Íme, hogyan befolyásolhatja az osteoporosis a csontokat:
1. Csontvesztés:Az oszteoporózis a csonttömeg fokozatos elvesztését okozza. A csontok vékonyabbak, gyengébbek és kevésbé sűrűek. Ez a folyamat gyakran sok éven át zajlik, és észrevétlen marad, amíg törés nem következik be.
2. Mikroarchitektúra változásai:A csontritkulás hatással van a csont mikroarchitektúrájára. A csont belsejében lévő apró méhsejt-szerű szerkezet gyengébb lesz, így a csont érzékenyebbé válik a sérülésekre és a törésre.
3. Fokozott törékenység:A csontsűrűség csökkenésével és a csontszerkezet gyengülésével a csontok törékenyebbé válnak. Még a kisebb sérülések vagy esések is, amelyek normál esetben nem okoznak törést egészséges egyéneknél, csonttöréshez vezethetnek csontritkulásban szenvedő betegeknél.
4. Csigolyatörések:Az oszteoporózissal összefüggő törések egyik gyakori típusa a csigolyatörés, más néven kompressziós törés. Ezek a törések gyakran a gerincben fordulnak elő, és hátfájást, magasságcsökkenést és görnyedt testtartást okozhatnak.
5. Csípőtáji törések:A csípőtáji törések a csontritkulás másik súlyos szövődménye. Az oldalra esés például a legyengült csípőcsont törését okozhatja. A csípőtáji törések jelentős fájdalomhoz, rokkantsághoz, sőt a halálozási kockázat növekedéséhez is vezethetnek.
6. Csuklótörések:A csukló törése, különösen a distalis sugár, szintén gyakoriak az oszteoporózisban szenvedő egyéneknél. Ezek a törések akkor fordulhatnak elő, ha kinyújtott kézre esik.
7. Egyéb törések:A csigolya-, csípő- és csuklótöréseken kívül a csontritkulás növelheti más csontok törésének kockázatát is, beleértve a kar-, boka- és medencecsontot.
8. Csontfájdalom:Bizonyos esetekben a csontritkulás csontfájdalmat vagy kellemetlen érzést okozhat, különösen a hátban, a csípőben vagy az ízületekben. Ezt a fájdalmat törések vagy legyengült csontok okozhatják.
Fontos megjegyezni, hogy a csontritkulás általában idővel alakul ki, és korai szakaszában nem okoz észrevehető tüneteket. Rendszeres csontsűrűség-tesztek, különösen a veszélyeztetett egyének esetében ajánlott a csontok egészségének nyomon követése és a csontritkulás korai felismerése, lehetővé téve a megfelelő beavatkozásokat és kezelést a törések kockázatának csökkentése érdekében.