1. Gyomor:
- Az elsősorban sósavat és a pepszin enzimet tartalmazó gyomornedvek döntő szerepet játszanak a gyomor fehérjeemésztésében.
- A pepszint a savas környezet aktiválja, és a fehérjéket kisebb polipeptidekre bontja.
- A gyomor izmos kavargása tovább segíti a fehérjék összekeveredését az emésztőnedvekkel, elősegítve a lebontási folyamatot.
2. Vékonybél:
- Miután a részben megemésztett fehérjék elhagyják a gyomrot, bejutnak a vékonybélbe.
- A hasnyálmirigy hasnyálmirigy enzimeket, köztük tripszint, kimotripszint és karboxipeptidázt választ ki a vékonybélbe. Ezek az enzimek tovább bontják a polipeptideket kisebb aminosavakra.
- A vékonybél kefeszegélye, amely a bélfalat szegélyezi, további enzimeket tartalmaz, például dipeptidázokat és aminopeptidázokat. Ezek az enzimek a dipeptideket és tripeptideket egyedi aminosavakra bontják.
E folyamat során a máj epét termel, ami segíti az emésztést és a zsírok felszívódását. Az epe emulgeálja az étkezési zsírokat, megkönnyítve az enzimek lebontását és emésztését.
Végül a fehérjék emésztésének termékei, főként az aminosavak, felszívódnak a bélfalon keresztül, és különböző szövetekbe és szervekbe szállítják az új fehérjék hasznosítását és szintézisét.