1. Gyomorsav:
- A gyomor sósavat (HCl) választ ki, ami erősen savas környezetet hoz létre, amelynek pH-értéke 1,5-3,5 között van. Ez a savas pH számos funkció szempontjából kulcsfontosságú:
- Elpusztítja vagy gátolja a táplálékkal a gyomorba kerülő káros mikroorganizmusok szaporodását.
- Segíti a fehérjék lebontását azáltal, hogy aktiválja a pepszin enzimet, ami beindítja a fehérjeemésztést.
- A gyomor pH-értékének emelkedése csökkenti a savasságot és rontja ezeket a funkciókat, ami emésztési problémákhoz vezethet.
2. Vékonybél:
- A vékonybélben történik a legtöbb emésztés és a tápanyagok felszívódása.
- A vékonybél legtöbb emésztőenzimének optimális pH-értéke 6,0 és 7,5 között van.
- A hasnyálmirigy bikarbonát ionokat (HCO3-) választ ki a vékonybélbe, ami segít semlegesíteni a gyomorból érkező savas chyme-ot (részben megemésztett táplálékot), és lúgosabb környezetet teremt.
- A vékonybél pH-értékének normál tartományon belüli emelkedése elősegítheti az emésztést az olyan enzimek megfelelő működésének biztosításával, mint az amiláz (szénhidrát emésztés), proteázok (fehérje emésztés) és lipázok (zsíremésztés).
- A vékonybél túlzottan magas pH-értéke azonban megzavarhatja az enzimaktivitást és akadályozhatja az emésztést.
Összefoglalva, bár a pH emelkedése pozitív hatással lehet a vékonybél emésztésére, fontos felismerni, hogy a gyomornak erősen savas környezetre van szüksége a megfelelő emésztéshez. Az emésztőrendszer általános kiegyensúlyozott pH-értéke elengedhetetlen az optimális emésztéshez.