1. A baktériumsejtek közvetlen károsodása: Az alacsony pH-jú környezet közvetlenül károsíthatja a baktériumok sejtmembránjait és fehérjéit, ami sejtek líziséhez és halálához vezethet. A savas körülmények megzavarják a bakteriális sejtfal integritását, ami a sejttartalom kiszivárgását és végső soron sejthalált okoz.
2. A bakteriális enzimek denaturálása: Számos bakteriális enzimnek, amelyek nélkülözhetetlenek a sejtfolyamatokhoz, például az anyagcseréhez és a replikációhoz, van optimális pH-tartománya az aktivitáshoz. A gyomor rendkívüli savassága denaturálhatja ezeket az enzimeket, inaktívvá teheti őket, és gátolja a baktériumok növekedését.
3. A tápanyagok felszívódásának gátlása: A savas környezet akadályozhatja az alapvető tápanyagok baktériumok általi felszívódását is. Egyes baktériumoknak speciális tápanyagokra van szükségük a növekedéshez és a szaporodáshoz, és az alacsony pH korlátozhatja ezekhez a tápanyagokhoz való hozzáférésüket, tovább gátolva szaporodási képességüket.
4. Verseny a saválló mikroorganizmusokkal: A gyomor különféle saválló mikroorganizmusoknak ad otthont, mint például a Lactobacillus és a Helicobacter pylori bizonyos fajai. Ezek az élőlények jól alkalmazkodnak a savas körülményekhez, és le tudják versenyezni a bekebelezett baktériumokat az erőforrásokért és a térért, korlátozva az utóbbiak növekedését.
5. Az immunrendszer aktiválása: A gyomor savassága is szerepet játszik az immunrendszer aktiválásában. Az idegen baktériumok jelenléte immunválaszt válthat ki, ami gyomornedvek és antimikrobiális anyagok termelődéséhez vezethet, amelyek tovább gátolják a baktériumok növekedését.
A közvetlen károsodás, az enzimdenaturáció, a tápanyag-korlátozás, a versengés és az immunaktiválás együttes hatásai kihívásokkal teli környezetet teremtenek a gyomorban lenyelt baktériumok számára. Ennek eredményeként sok baktérium nem képes túlélni vagy növekedni a gyomor erősen savas körülményei között, ami hozzájárul a szervezet védekezéséhez a lehetséges fertőzésekkel szemben.