Szénhidrátok :A szénhidrát-emésztő enzimek, mint például az amiláz, a maltáz és a laktáz, az összetett szénhidrátokat egyszerűbb cukrokra, például glükózra, maltózra és galaktózra bontják.
Fehérjék :A proteázok, például a pepszin, a tripszin és a kimotripszin peptidkötéseket hasítanak fel, hogy a fehérjéket kisebb polipeptidekre és aminosavakra bontsák.
Lipidek :A lipázok, mint például a hasnyálmirigy-lipáz és az epesó-stimulált lipáz, a zsírokat és olajokat glicerinné és zsírsavakra bontják.
Nukleinsavak :A nukleázok, mint például a dezoxiribonukleáz (DNáz) és ribonukleáz (RNáz), hidrolizálják a nukleinsavak foszfodiészter kötéseit, nukleotidokra és nukleozidokra bontva azokat.
Ezen enzimcsoportok mindegyike több specifikus enzimet tartalmaz, amelyek a megfelelő szubsztrátjuk különböző kötéseit vagy részeit célozzák meg. Például számos különböző típusú amiláz létezik, amelyek a szénhidrátok különböző kötéseire hatnak, és olyan proteázok, amelyek a fehérjékben lévő különböző aminosavszekvenciák hasítására specializálódtak. Ez a specifikusság biztosítja, hogy az élelmiszermolekulák hatékonyan és megfelelően felszívódó egységekre bomlanak le.
Az enzimszükségletek ezen összetettsége lehetővé teszi a különféle tápanyagokból álló különféle táplálékforrások emésztését is. Az emberek az emésztőenzimek széles skáláját fejlesztették ki az általunk fogyasztott élelmiszerek sokféleségének kezelésére.