1. Keverés és aprítás:
- Amikor az élelmiszer a gyomorból a nyombélbe kerül, izomösszehúzódások sorozatával találkozik, amelyeket szegmentációnak neveznek. Ezek az összehúzódások elősegítik az étel összekeverését az emésztőnedvekkel, biztosítva az alapos érintkezést az étel és az emésztéshez szükséges enzimek között.
2. Emésztőenzimek szekréciója:
- A duodenum emésztőenzimeket kap a hasnyálmirigyből, az epét pedig a májból. A hasnyálmirigy enzimek, köztük az amiláz, a lipáz és a proteáz, a szénhidrátokat, zsírokat és fehérjéket kisebb molekulákra bontják. Az epe elősegíti a zsírok emésztését és felszívódását azáltal, hogy emulgeálja őket, ami azt jelenti, hogy kisebb cseppekre bontja őket.
3. A gyomorsav semlegesítése:
- A gyomorból származó savas tartalom károsíthatja a nyombél érzékeny nyálkahártyáját. Ennek megakadályozására a duodenum bikarbonát ionokat (HCO3-) választ ki a falában lévő Brunner-mirigyekből. Ezek az ionok segítenek semlegesíteni a gyomorsavat, lúgosabb környezetet teremtve, amely alkalmas az enzimaktivitásra és védi a nyombél nyálkahártyáját.
4. A tápanyagok felszívódása:
- A nyombél felelős bizonyos tápanyagok felszívódásáért is. Egyes tápanyagok, mint például az egyszerű cukrok (monoszacharidok), aminosavak és egyes vitaminok közvetlenül felszívódhatnak a véráramba a duodenum falain keresztül.
E folyamatok eredményeként a részben megemésztett táplálék a duodenumban félig folyékony, pasztaszerű anyaggá válik, amelyet chyme néven ismerünk. A chyme ezután tovább halad a vékonybél mentén, ahol további emésztés és tápanyag-felszívódás megy végbe.