Egészség és a Betegség
Inzulinrezisztencia: Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely segít a sejteknek felszívni a glükózt a véráramból. A 2-es típusú cukorbetegségben az izmok, a máj és a zsírszövet sejtjei ellenállóvá válnak az inzulin hatásaival szemben. Ez azt jelenti, hogy a glükóz felhalmozódik a véráramban, ahelyett, hogy energiát használna fel.
Károsodott inzulinszekréció: Az inzulinrezisztencia mellett a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek gyakran károsodott az inzulinszekréciója. Ez azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy nem tud elegendő inzulint termelni ahhoz, hogy legyőzze a szervezet inzulinrezisztenciáját.
Megnövekedett glükóztermelés: A máj glükózt termel a szervezet energiaforrásaként. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a máj túl sok glükózt termel, ami hozzájárul a magas vércukorszinthez.
Egyéb tényezők: A 2-es típusú cukorbetegség patofiziológiájához hozzájáruló egyéb tényezők közé tartozik a genetika, az elhízás, a fizikai inaktivitás és bizonyos gyógyszerek.
Genetikai tényezők: A 2-es típusú cukorbetegségnek erős genetikai összetevője van, és azoknál az egyéneknél, akiknek a családjában előfordult már ilyen állapot, fokozott a betegség kialakulásának kockázata.
Elhízás: Az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség jelentős kockázati tényezője, és a túlzott testzsír, különösen a derék környékén, hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához.
Fizikai inaktivitás: A mozgásszegény életmód növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, mivel a fizikai aktivitás javítja az inzulinérzékenységet.
Bizonyos gyógyszerek: Egyes gyógyszerek, például a szteroidok és a béta-blokkolók inzulinrezisztenciát okozhatnak, és növelhetik a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
A 2-es típusú cukorbetegség patofiziológiája összetett és több tényezőt is magában foglal. E tényezők megértése kulcsfontosságú az állapot megelőzésére és kezelésére szolgáló hatékony stratégiák kidolgozásához.