Egészség és a Betegség
1. Nehéz figyelni: Az ADHD-s tinédzsereknek nehézségei lehetnek a feladatokra vagy beszélgetésekre összpontosítani. Könnyen elterelhetőnek tűnhet, és gondot okozhat az utasítások követése vagy a feladatok elvégzése.
2. Impulzivitás: Az ADHD-s tizenévesek impulzívan viselkedhetnek anélkül, hogy belegondolnának tetteik következményeibe. Megszakíthatják a beszélgetéseket, kimondhatják a válaszokat, vagy gyors döntéseket hozhatnak anélkül, hogy mérlegelnének más lehetőségeket.
3. Hiperaktivitás: Néhány ADHD-s tinédzser túlzott energiával rendelkezhet, és folyamatosan mozgásban lehet. Nehezen ülhetnek mozdulatlanul, mozoghatnak vagy beszélhetnek túlzottan. Mások nagyobb belső hiperaktivitást mutathatnak, például nyugtalanságot vagy belső feszültség érzését.
4. Szervezetlenség: Az ADHD-s tinédzsereknek nehézségei lehetnek gondolataik, tárgyaik vagy idejük megszervezésében. Előfordulhat, hogy eltévesztik a tételeket, elfelejtik a találkozókat vagy kötelezettségeket, és nehezen tudják kezelni az ütemterveket.
5. A szociális interakciók nehézségei: Az ADHD-s tinédzsereknek nehézségei lehetnek a társaikkal és a felnőttekkel való interakcióban. Előfordulhat, hogy küzdenek a társadalmi jelek megértésével, túlságosan bőbeszédűek, megszakíthatják a beszélgetéseket, vagy problémáik lehetnek a barátkozással.
6. Akadémiai küzdelmek: Az ADHD-s tinédzserek tanulmányi nehézségekkel szembesülhetnek, például lemaradhatnak az iskolai munkából, nehézségeik vannak a feladatok elvégzésében vagy rosszul teljesítenek a teszteken.
7. Érzelmi diszreguláció: Az ADHD-s tinédzsereknek nehézségei lehetnek érzelmeik kezelésében. Könnyen frusztráltak, ingerlékenyek vagy hajlamosak hangulati ingadozásokra.
8. Alvási nehézségek: Néhány ADHD-s tinédzsernek nehézségei lehetnek az elalvással vagy az elalvással.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden tinédzsernek van szükségszerűen ADHD-ja, akinél ezek a jelek és tünetek jelentkeznek. Ha gyanítja, hogy tinédzserének ADHD-ja lehet, kulcsfontosságú, hogy szakképzett mentális egészségügyi szakembertől, például pszichológustól vagy pszichiátertől kérjen kiértékelést a megfelelő diagnózis és a megfelelő kezelés érdekében.