1. Belégzés (Inspiráció):
a. Membrán: A rekeszizom a belégzés elsődleges izma. Ez egy kupola alakú izom, amely a bordaív alján található. Amikor a rekeszizom összehúzódik, lefelé húzódik, növeli a mellüreg térfogatát és negatív nyomást hoz létre a tüdőben. Ez a nyomáskülönbség levegőt szív a tüdőbe az orron vagy a szájon keresztül.
b. Külső bordaközi izmok: A külső bordaközi izmok a bordák között helyezkednek el. Az inspiráció során összehúzódnak, felfelé és kifelé húzzák a bordákat, tovább tágítva a mellüreget és elősegítve a légáramlást.
2. Kilégzés (lejárat):
a. A rekeszizom és a külső bordaközi izmok ellazítása: A kilégzés során a rekeszizom és a külső bordaközi izmok ellazulnak, így a tüdő passzívan visszahúzódik. Ez csökkenti a mellüreg térfogatát, és kiszorítja a levegőt az orron vagy a szájon keresztül.
b. Belső bordaközi izmok: A belső bordaközi izmok összehúzódhatnak az erőltetett kilégzés során, segítve a bordák lefelé húzását, és tovább csökkentve a mellüreg térfogatát.
c. Hasi izmok: Mély kilégzéskor vagy ha további erőkifejtésre van szükség, a hasizmok, például az egyenes hasizom és a ferde hasizmok összehúzódhatnak. Ez segít növelni az intraabdominalis nyomást és hozzájárul a levegő kilökődéséhez.
Normál nyugodt légzés esetén a be- és kilégzés folyamata simán és ritmikusan megy végbe, tudatos erőfeszítés nélkül. Különböző tényezők azonban, mint például a testmozgás, a légúti megbetegedések vagy a légzésszám változásai, befolyásolhatják a légzésben részt vevő izomtevékenység mintázatát és intenzitását.