Egészség és a Betegség
Melitta Schmideberg kiemelkedő pszichoanalitikus volt, Otto Schmideberg lánya, Sigmund Freud közeli munkatársa. A pszichoanalízis iránti kezdeti lelkesedése ellenére később kritikussá vált annak módszereivel és hatékonyságával kapcsolatban, és aggodalmát fejezte ki a terápiás kapcsolatokban rejlő erődinamika miatt. "A pszichoanalitikus folyamat:kritikai értékelés" című írásában Schmideberg a pszichoanalízissel kapcsolatos számos kritikát vázolt fel, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze:
1. A tudományos bizonyítékok hiányát :Schmideberg azzal érvelt, hogy a pszichoanalízisnek nem volt elegendő empirikus bizonyítéka a hatékonyságra vonatkozó állításainak alátámasztására. Rámutatott, hogy nem létezik szabványosított módszer a terápiás eredmények mérésére, és sok tanulmány vegyes vagy nem meggyőző eredményeket mutatott.
2. Szubjektív értelmezéseket :Schmideberg bírálta, hogy az elemző a pszichoanalízisben erősen támaszkodik a szubjektív értelmezésekre. Azzal érvelt, hogy a folyamat hajlamos az elfogultságra, mivel az elemző személyes tapasztalatai, meggyőződései és elméleti irányultságai befolyásolták a páciens viselkedéséről és tudattalan motivációiról alkotott értelmezéseit.
3. Teljesítmény kiegyensúlyozatlanságot :Schmideberg kiemelte a pszichoanalitikus kapcsolatokban rejlő erőkiegyensúlyozatlanságot, ahol az elemző hatalmat és kontrollt tölt be a páciens felett. Azzal érvelt, hogy ez a hatalmi dinamika kizsákmányoláshoz és visszaéléshez vezethet, mivel a páciens sebezhetősége és az elemzőtől való függése érzékenysé tette őket a manipulációra.
4. A tudattalan folyamatok túlhangsúlyozásanak :Schmideberg azzal érvelt, hogy a pszichoanalízis túlzott hangsúlyt fektetett a tudattalan folyamatokra és a gyermekkori élményekre, figyelmen kívül hagyva a tudatos elmét és a páciens jelenlegi körülményeit. Úgy vélte, hogy ez a szűk fókusz korlátozza a terápia hatékonyságát az aktuális problémák kezelésében és a személyes fejlődés elősegítésében.
5. Hossz és költségre :Schmideberg bírálta a pszichoanalízis hosszú időtartamát és magas költségeit, ami sok ember számára elérhetetlenné tette. Azzal érvelt, hogy a rövidebb, koncentráltabb terápiák ugyanolyan hatékonyak és megvalósíthatóak lehetnek egy szélesebb populáció számára.
6. Képzési szabványok hiányanak :Schmideberg aggodalmának adott hangot a pszichoanalitikusok standardizált képzési követelményeinek hiánya miatt. Azzal érvelt, hogy a szigorú képzési és tanúsítási eljárások hiánya veszélyeztetheti a pszichoanalitikus kezelés minőségét, és veszélyeztetheti a betegeket.
Összefoglalva, Melitta Schmideberg pszichoanalízis-kritikája fontos kérdéseket vetett fel e terápiás megközelítés tudományos érvényességével, objektivitásával, hatalmi dinamikájával és gyakorlati korlátaival kapcsolatban. Kritikái vitákat és vitákat váltottak ki a pszichoanalitikus közösségen belül, és hozzájárultak az alternatív terápiás modellek kidolgozásához és a pszichoterápia területén a továbbképzési standardok javításához.