Érv a mellett:
1. Élettapasztalat: A szülők jellemzően több élettapasztalattal rendelkeznek, mint gyermekeik, ami szélesebb perspektívát és jobb megértést adhat gyermekük cselekedeteinek lehetséges következményeiről.
2. Feltétel nélküli szerelem: A szülők általában mélyen elkötelezettek gyermekeik jóléte mellett, és a legjobbat akarják nekik. Ez a feltétel nélküli szeretet arra késztetheti őket, hogy a gyermek hosszú távú érdekei alapján döntsenek, még akkor is, ha ez a döntés rövid távon nehéz vagy népszerűtlen lehet.
3. Családi értékek és hagyományok : A szülők erős vágyat érezhetnek, hogy a családi értékeket és hagyományokat továbbadják gyermekeiknek, és így alakítsák gyermekeik viselkedését és meggyőződését kulturális örökségükkel és családtörténetükkel összhangban.
Érv ellene:
1.Generációs szakadék: Jelentős generációs különbségek lehetnek a szülők és a gyermekek nézőpontjában, technológiájában és értékrendjében. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy a szülők nem értik teljesen a gyermekeik előtt álló kihívásokat és lehetőségeket a jelenlegi világban.
2.Személyes előítéletek és korlátozások: Minden szülő ember, és ki van téve saját személyes elfogultságának és korlátainak. Ezek az elfogultságok elhomályosíthatják ítélőképességüket, és befolyásolhatják a gyermekeik érdekében hozott döntéseiket.
3.A szakértelem hiánya: Előfordulhat, hogy a szülőknek hiányzik a speciális ismeretek vagy szakértelem ahhoz, hogy bizonyos döntéseket hozzanak gyermekeik érdekében. Előfordulhat például, hogy nem képesek oktatási vagy egészségügyi döntéseket hozni szakemberekkel való konzultáció nélkül.
4.A társadalmi normák megváltoztatása: A társadalmi normák és elvárások idővel változnak, és amit a múltban a gyermekek számára a legjobbnak tartottak, előfordulhat, hogy ma már nem megfelelő vagy hatékony.
5.Egyéni különbségek: Minden gyermek egyedi, és ami az egyik gyereknél működik, az nem biztos, hogy a másiknál működik. A szülők által alkalmazott szabványosított megközelítések figyelmen kívül hagyhatják az egyes gyermekek egyéni igényeit és preferenciáit.
Végső soron összetett és személyes döntés, hogy a szülők tudják-e, mi a legjobb gyermekeik számára. Fontos megtalálni az egyensúlyt a szülői tekintély tiszteletben tartása és az egyéni döntéshozatal között, amikor a gyermekek nőnek és fejlesztik saját autonómiájukat. A nyitott kommunikáció, a kölcsönös tisztelet és a különböző nézőpontok mérlegelésére való hajlandóság kulcsfontosságú az egészséges szülő-gyermek kapcsolat előmozdításában, és olyan döntések meghozatalában, amelyek valóban a gyermek legjobb érdekeit szolgálják.