A tényleges sérelem fogalmát általában az alkotmányjog és a polgári peres eljárások keretében tárgyalják. Alkotmányos ügyekben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy egy személynek igazolnia kell a tényleges sérelmet ahhoz, hogy perelhessen. Ez azt jelenti, hogy a személynek bizonyítania kell, hogy személyesen és egyénileg olyan sérelmet szenvedett, amely meglehetősen visszavezethető az alperes cselekményeire, és a sérelem valószínűleg kedvező bírósági határozattal orvosolható.
A polgári peres eljárásokban a tényleges sérelem elve jellemzően küszöbkövetelményként szolgál bizonyos típusú perek, például személyi sérülés vagy szerződésszegési keresetek indításához. A követelés megalapozásához a felperesnek bizonyítania kell, hogy az alperes magatartása következtében ténylegesen gazdasági veszteséget, testi sértést vagy más kézzelfogható sérelmet szenvedett el.
A tényleges kár fogalmának célja annak biztosítása, hogy a bíróságok csak azokat az eseteket vegyék figyelembe, amelyekben valódi és konkrét jogvitáról vagy érdekekről van szó, nem pedig pusztán hipotetikus vagy spekulatív követeléseket. A tényleges sérelem igazolásának megkövetelésével a jogrendszer célja, hogy elkerülje a szükségtelen és komolytalan pereket, és azokra az esetekre összpontosítson, ahol jogos szükség van bírósági megoldásra.