Hogyan diagnosztizálható az afrikai alvásbetegség?

A Trypanosoma brucei gambiense és a T. brucei rhodesiense által okozott afrikai alvásbetegség (más néven humán afrikai trypanosomiasis) végleges diagnózisát vér- vagy nyirokfolyadék-minta mikroszkópos vizsgálatával állapítják meg, hogy azonosítsák a tripanoszómák jelenlétét. Ez a módszer azonban kihívást jelenthet, különösen alacsony parazitaemiás esetekben. Számos diagnosztikai tesztet alkalmaznak a parazita vagy összetevői jelenlétének kimutatására:

Mikroszkópos vizsgálat:

1. Sűrű vérkenet: Ennek során vastag vérfilmet készítenek egy tárgylemezen, megfestik, és mikroszkóp alatt megvizsgálják a tripanoszómák jelenlétét. Ez egy széles körben alkalmazott módszer, különösen a távoli, korlátozott erőforrásokkal rendelkező területeken.

2. Vékony vérkenet: Vékony vérfilmet hoznak létre az egyes tripanoszómák vizualizálására és a különböző fajok megkülönböztetésére. Érzékenyebb, mint a vastag vérkenet, de több szakértelmet igényel, és időigényes is lehet.

3. Nyirokcsomó-szívás: A fertőzés korai szakaszában, amikor a parazitémia alacsony, a nyirokcsomó-aspirátumot meg lehet vizsgálni a tripanoszómák jelenlétére. Ez a módszer különösen hasznos a T. b. gambiense fertőzések.

Szerológiai vizsgálatok:

1. Trypanosomiasis (CATT) kártya-agglutinációs teszt: Ez egy gyors, terepbarát szerológiai teszt, amelyet általában a T. b. gambiense fertőzések. Ez magában foglalja a vér összekeverését a kártyákra bevont antigénekkel és az agglutináció megfigyelését, ami a tripanoszómák elleni antitestek jelenlétét jelzi.

2. Enzim-kapcsolt immunszorbens vizsgálat (ELISA): Az ELISA egy szerológiai teszt, amely kimutatja a tripanoszómák elleni antitesteket a vérben vagy a cerebrospinális folyadékban (CSF). Érzékenyebb, mint a CATT, és mind a T. b. gambiense és T. b. rhodesiense fertőzések.

Polimeráz láncreakció (PCR):

A PCR egy molekuláris diagnosztikai technika, amely felerősíti és kimutatja a Trypanosoma brucei DNS-ét. Nagyon érzékeny és specifikus, lehetővé teszi a parazita kimutatását még alacsony parazitaemiás esetekben is. A PCR különösen hasznos azokon a területeken, ahol mind a T. b. gambiense és T. b. rhodesiense jelen van, mivel képes megkülönböztetni a két fajt.

Állatok beoltása:

Egyes esetekben állati beoltást végeznek (általában egerekben), hogy izolálják és azonosítsák a tripanoszómákat a vérből vagy a CSF-mintákból. Az állatokat figyelik a fertőzés jeleire, a paraziták pedig kinyerhetők és megvizsgálhatók.

A rendelkezésre álló diagnosztikai erőforrásoktól és szakértelemtől függően ezeknek a teszteknek a kombinációja felhasználható az afrikai alvásbetegség pontos diagnosztizálására, figyelembe véve a fertőzés stádiumát és a beteg tartózkodási helyét.