1. Gyógyszerek:
a) Biszfoszfonátok (pl. alendronát, risedronát):ezek a gyógyszerek lassítják a csontvesztést és növelik a csontsűrűséget.
b) Teriparatid (rekombináns humán parathormon):Ez a gyógyszer serkenti a csontképződést.
c) Stroncium-ranelát:Ez a gyógyszer fokozza a csontképződést és csökkenti a csontlebontást.
d) Denosumab (Prolia):Ez a monoklonális antitest gátolja a csontlebontást.
e) Romosozumab (Evenity):Ez a monoklonális antitest fokozza a csontképződést.
2. Kalcium- és D-vitamin-kiegészítők:
a) Kalcium:A megfelelő kalciumbevitel elengedhetetlen a csontok egészségéhez. Kiegészítők adása javasolt, ha a táplálékfelvétel nem elegendő.
b) D-vitamin:A D-vitamin kulcsfontosságú a kalcium felszívódásához. Gyakran írnak fel étrend-kiegészítőket, különösen az alacsony szintű egyének számára.
3. Életmódbeli változások:
a) Rendszeres súlyzós gyakorlatok:Az olyan gyakorlatok, mint a séta, kocogás és tánc, segíthetnek fenntartani és felépíteni a csonttömeget.
b) Leesés megelőzése:Az otthoni egyszerű módosítások és a segédeszközök használata csökkentheti az esések kockázatát, amelyek törésekhez vezethetnek.
c) A dohányzás abbahagyása:A dohányzás negatívan befolyásolhatja a csontok egészségét. A dohányzás abbahagyása rendkívül előnyös.
d) Az alkoholfogyasztás korlátozása:A túlzott alkoholfogyasztás megzavarhatja a kalcium felszívódását és gyengítheti a csontokat.
4. Hormonpótló terápia (HRT) posztmenopauzás nők számára:
A HRT segíthet fenntartani a csontsűrűséget a menopauza utáni nőknél. Ennek azonban más kockázatai is lehetnek, ezért alaposan meg kell fontolni.
5. Fizikoterápia:
Ez segíthet az egyéneknek megőrizni a mobilitást, az erőt és az egyensúlyt, csökkentve az esések kockázatát.
6. Sebészet (súlyos esetekben):
Súlyos csonttörések vagy csontritkulás okozta deformitások esetén műtéti beavatkozásra lehet szükség.
7. Monitoring:
A csontsűrűség rendszeres nyomon követése és monitorozása csontsűrűség-tesztekkel (DEXA-vizsgálat) elengedhetetlen a kezelés hatékonyságának értékeléséhez.
Fontos, hogy a csontritkulásban szenvedő vagy a betegség kockázatának kitett egyének konzultáljanak kezelőorvosukkal, hogy meghatározzák a legmegfelelőbb kezelési módot az egyéni körülmények alapján.