Egészség és a Betegség
Normál izomműködésben az antagonista párok összehangoltan működnek. Amikor az egyik izom összehúzódik (az agonista), a szemben lévő izom (az antagonista) ellazul, hogy lehetővé tegye a mozgást. Például, amikor behajlítja a karját, hogy megérintse a vállát, a bicepsz (agonista) összehúzódik, míg a tricepsz (antagonista) ellazul. Ez a koordináció sima és kontrollált mozgást tesz lehetővé.
Ha azonban mindkét izom egyidejűleg összehúzódik, az ízület rögzített helyzetbe kerül. Például, ha a bicepszed és a tricepszed is összehúzódik, amikor megpróbálod behajlítani a karodat, a kar egyenes marad. Ennek az az oka, hogy az ellentétes erők kioltják egymást, megakadályozva a mozgást bármely irányba.
Az antagonista izmok egyidejű összehúzódása normál fiziológiás körülmények között nem jellemző. Előfordulhat azonban bizonyos helyzetekben, például izomgörcsökben vagy bizonyos neurológiai állapotokban, amelyek megzavarják a normál izomszabályozást. Ezekben az esetekben a koordinált izomtevékenység hiánya akaratlan izomösszehúzódásokhoz és mozgászavarokhoz vezethet.