1. Érszűkület: A migrén kezdeti szakaszát gyakran az agyi erek szűkülése vagy összehúzódása jellemzi, ami a véráramlás csökkenéséhez vezet. Ez „aurának” nevezett látászavarokat, például fényvillanásokat, cikkcakk mintákat vagy vakfoltokat okozhat.
2. Vazodilatáció: Az érszűkületi fázist követően az agy erei gyorsan kitágulnak vagy kitágulnak, fokozva a véráramlást. Ez a tágulás aktiválja a fájdalomreceptorokat az agyhártyában, az agyat és a gerincvelőt körülvevő védőrétegekben.
3. Ideggyulladás: A migrén az idegrendszer gyulladásával is összefügg. Az aktivált trigeminus idegrostok gyulladást okozó anyagokat, például szerotonint, hisztamint és kalcitonin génhez kapcsolódó peptidet (CGRP) szabadítanak fel, amelyek tovább járulnak a fejfájáshoz és más migrénes tünetekhez.
4. Kortikális terjedő depresszió (CSD): A CSD egy hullámszerű elektromos zavar, amely migrén során az agy felszínén terjed. Ez magában foglalja a normál idegi aktivitás átmeneti megzavarását, és úgy gondolják, hogy hozzájárul a migrénhez kapcsolódó fájdalom és neurológiai tünetek terjedéséhez.
5. Trigeminus ideg aktiválása: A trigeminus ideg, amely az arc és a fej érzéséért felelős, jelentős szerepet játszik a migrénben. Roham során a trigeminus ideg túlműködik, ami neuropeptidek felszabadulásához vezet, amelyek gyulladást és fájdalmat okoznak a fejben és az arcban.
6. Autonóm idegrendszer érintettsége: A migrén hatással lehet az autonóm idegrendszerre is, amely szabályozza az önkéntelen testi funkciókat. Ez olyan tüneteket okozhat, mint a hányinger, hányás, hasmenés, sápadt bőr, izzadás, valamint a pulzusszám és a vérnyomás megváltozása.
Fontos megjegyezni, hogy a migrén pontos sorrendje és mechanizmusai személyenként változhatnak. Egyes egyének mindezen változásokat tapasztalhatják, míg másoknak csak néhány vagy akár eltérő tünete lehet. Ezen fiziológiai változások megértése segíthet a migrén hatékony kezelésének és kezelési stratégiáinak kidolgozásában.