1. Immunszuppresszív szerek:
- Immunszuppresszánsok:Ezek a gyógyszerek elnyomják a recipiens immunrendszerét, hogy megakadályozzák az átültetett szerv megtámadását. Általában olyan gyógyszereket használnak, mint a takrolimusz, ciklosporin, mikofenolát-mofetil és prednizon.
- Kombinált terápia:Különböző immunszuppresszív gyógyszerek kombinációját gyakran alkalmazzák hatékonyságuk fokozása és a kilökődés kockázatának csökkentése érdekében.
2. Transzplantációs immunterápia és tolerancia indukciós protokollok:
- Vegyes kimérizmus:A donorból származó hematopoietikus őssejt-transzplantáció (HSCT) néha vegyes kimérizmushoz vezethet, ahol a donor és a recipiens sejtek együtt léteznek a recipiens immunrendszerében. Ez toleranciát válthat ki az átültetett szervvel szemben.
- Kostimulációs blokád:Azok az antitestek, amelyek blokkolnak bizonyos, az immunaktiválásban részt vevő kostimuláló molekulákat, elősegíthetik a toleranciát. Ilyenek például az olyan gyógyszerek, mint a belatacept (a CD28 antagonistája) és az abatacept (a fúziós fehérje, amely gátolja a CD80/CD86-ot).
- T-sejtek kimerülése:Ez a megközelítés magában foglalja a T-sejtek, az idegen szövetek kilökődéséért felelős elsődleges sejtek eltávolítását a recipiens immunrendszeréből a transzplantáció előtt. Ez csökkentheti az elutasítás kockázatát és elősegítheti a tolerancia elérését.
- Toleranciát elősegítő gyógyszerek:Egyes kísérleti gyógyszereket vizsgálnak, amelyek kifejezetten az immuntolerancia kiváltására irányulnak. Ezek lehetnek specifikus immunsejteket vagy immunpályákat célzó antitestek.
A toleranciaindukciós protokollok összetettek lehetnek, és még mindig vizsgálat alatt állnak. Az optimális megközelítés a szervátültetés típusától, a recipiens immunállapotától és az egyéni tényezőktől függően változhat. A folyamatban lévő kutatások arra törekszenek, hogy hatékonyabb és kevésbé toxikus stratégiákat dolgozzanak ki a szervátültetések hosszú távú toleranciájának elérése érdekében, csökkentve a krónikus immunszuppresszió szükségességét.