1. tubuláris sejtkárosodás: A nekrózis közvetlenül károsítja a vese nefronjait bélelő tubuláris sejteket, amelyek az anyagok szűréséért és visszaszívásáért felelősek. Ez a károsodás megzavarhatja a szűrési folyamatot, ami károsíthatja a veseműködést.
2. A nefronok elvesztése: súlyos nekrózis a teljes nefronok, a vese funkcionális egységeinek elvesztését eredményezheti. A nefronok nem tudnak regenerálódni, így elvesztésük a veseműködés maradandó károsodását jelenti.
3. Gyulladás és hegesedésre A nekrózis gyulladásos választ vált ki a vesében, amelyet az immunsejtek beszivárgása és a gyulladásos mediátorok felszabadulása jellemez. A hosszan tartó gyulladás a veseszövet hegesedéséhez (fibrózisához) vezethet, tovább rontva annak működését.
4. Akut vesekárosodás (AKI): A nekrózis a vesefunkció hirtelen csökkenését okozhatja, ami akut vesekárosodáshoz (AKI) vezethet. Az AKI az enyhétől a súlyosig terjedhet, és súlyos esetekben dialízist vagy akár veseátültetést is igényelhet.
5. Krónikus vesebetegség (CKD): A nekrózis ismétlődő epizódjai vagy a nekrózis tartós károsodása hozzájárulhat a krónikus vesebetegség (CKD) kialakulásához. A CKD-t a vesefunkció fokozatos csökkenése jellemzi az idő múlásával, és végül végstádiumú vesebetegséggé (ESKD) fejlődhet, amely dialízist vagy transzplantációt igényel.
A nekrózis vesére gyakorolt hatásának mértéke számos tényezőtől függ, beleértve a sérülés súlyosságát, a kiváltó okot és az egyén általános egészségi állapotát. A nekrózist okozó alapállapot mielőbbi diagnosztizálása és kezelése kulcsfontosságú a vesekárosodás minimalizálása és a veseműködés megőrzése szempontjából.