A kompenzált sokk során különféle hormonális változások mennek végbe, hogy fenntartsák a homeosztázist, és kompenzálják a csökkent véráramlást és oxigénszállítást. Ezek a hormonális válaszok a következők:
1. A katekolaminok (epinefrin és noradrenalin) fokozott szekréciója a mellékvese velőből:Ezek a hormonok érszűkületet, szívfrekvenciás és kontraktilitást, valamint energiaraktárak mobilizálását okozzák.
2. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) aktiválása:A renin a vesékből szabadul fel a vérnyomás csökkenése hatására, ami angiotenzin II képződéséhez vezet, ami érszűkületet okoz és serkenti az aldoszteron felszabadulását a mellékvesékből. Az aldoszteron elősegíti a nátrium-visszaszívódást és a kálium-szekréciót a vesékben, segít fenntartani a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt.
3. Az antidiuretikus hormon (ADH) fokozott szekréciója az agyalapi mirigy hátsó részéből:Az ADH a vesére hat, elősegíti a víz visszaszívását és csökkenti a vizeletkibocsátást, így megőrzi a folyadék mennyiségét.
4. Kortizol felszabadulása a mellékvesekéregből:A kortizolnak különféle hatásai vannak, beleértve a glükóz májból történő felszabadulását (glukoneogenezis) a vércukorszint fenntartása érdekében, valamint a zsírsavak mobilizálását a zsírszövetből energiatermelés céljából.
5. A szimpatikus idegrendszer aktiválása:Ez fokozott szívritmushoz, kontraktilitáshoz és perifériás érszűkülethez vezet, ami segít fenntartani a vérnyomást és átirányítja a véráramlást a létfontosságú szervekhez.
Az inzulin viszont a glükóz anyagcserében részt vevő hormon. Míg a sokk során a glükóz-homeosztázis változásai befolyásolhatják az inzulinszintet, az általában inkább csökken, mint növekszik. Az inzulin elsődleges szerepe a sejtek glükózfelvételének és felhasználásának elősegítése, sokk idején pedig a szervezet fókusza az energiaraktárak mozgósítása és az alapvető funkciók fenntartása felé tolódik el, ami az inzulin szekréció csökkenéséhez és a glukagon szekréció növekedéséhez vezethet a vércukorszint emelkedéséhez.