Egészség és a Betegség
Hipoalbuminémia: Az albumin a vérplazma fő fehérje-összetevője, és jelentősen hozzájárul az ozmotikus nyomáshoz. Az olyan állapotok, mint a súlyos májbetegség, az alultápláltság, a nefrotikus szindróma és a fehérjevesztő enteropátia alacsony albuminszinthez (hipoalbuminémia) vezethetnek, ami a plazma ozmotikus nyomásának csökkenését eredményezi.
Túlhidratálás: A túlzott folyadékbevitel vagy károsodott folyadékkiválasztás túlhidrációt okozhat, hígítja a plazmát és csökkenti az oldott anyagok koncentrációját, beleértve a fehérjéket és az elektrolitokat. Ez a hígító hatás csökkenti a plazma ozmotikus nyomását.
Elektrolitveszteség: Az elektrolitok, például a nátrium-, kálium- és kloridionok döntő szerepet játszanak a plazma ozmotikus nyomásának fenntartásában. Ezeknek az elektrolitoknak a túlzott izzadás, hasmenés, hányás vagy bizonyos gyógyszerek miatti abnormális elvesztése csökkentheti a plazmaszintjüket, ami az ozmotikus nyomás csökkenéséhez vezethet.
Megnövekedett kapilláris permeabilitás: Olyan körülmények között, amikor a kapillárisfalak épsége sérül, mint például gyulladás, égési sérülés vagy szepszis esetén, fokozott folyadék- és fehérjeszivárgás léphet fel a kapillárisokból a környező szövetekbe. Ez a folyadék- és fehérjeveszteség a keringő vértérfogatból csökkenti a plazma ozmotikus nyomását.
Hipotóniás vagy kolloidszegény oldatok transzfúziója: A hipotóniás (alacsonyabb oldott anyag koncentráció) vagy kolloidhiányos (például albumin) intravénás folyadékok transzfúziója közvetlenül csökkentheti a plazma ozmotikus nyomását.