Hogyan befolyásolja a hőkimerülés a testhőmérsékletet?

A hőkimerülés nem emeli meg jelentősen a test maghőmérsékletét. Míg a hőkimerülés a testhőmérséklet emelkedéséhez vezethet, az jellemzően a veszélyesen magasnak tartott szintek alatt marad. Akkor fordul elő, ha a szervezet túlzott mennyiségű folyadékot és elektrolitot veszít a magas hőmérsékletnek való hosszan tartó kitettség vagy a megerőltető fizikai aktivitás miatt. A túl magas testhőmérséklet helyett a hőkimerültségben szenvedő egyének olyan tüneteket mutatnak, mint a bőséges izzadás, gyengeség, szédülés, izomgörcsök, hányinger és fáradtság.

A testhőmérséklet szabályozása megszakad, ha a test természetes hűtési mechanizmusait túlterheli a túlzott hő. Normális esetben a test izzadással hűl le, és hőt bocsát ki a bőrön keresztül. Szélsőséges körülmények között azonban előfordulhat, hogy a szervezet nem képes elég gyorsan leadni a hőt, ami a testhőmérséklet emelkedéséhez vezet.

A hőkimerültség a hőséggel összefüggő betegség enyhébb formája, mint a hőguta. Hőguta akkor fordul elő, amikor a test maghőmérséklete veszélyesen magas szintet ér el, általában 40°C (104°F) fölé. A hőguta orvosi vészhelyzet, és azonnali kezelést igényel a súlyos szövődmények és a lehetséges szervkárosodás megelőzése érdekében.