A hőmérséklet és a diffúzió kapcsolata az anyag kinetikai elméletével érthető meg. Ezen elmélet szerint az anyag apró részecskékből áll, amelyek állandó mozgásban vannak. Minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a részecskék energiája, és annál gyorsabban mozognak. Ez a megnövekedett mozgás nagyobb diffúziós sebességhez vezet.
Matematikailag az Arrhenius-egyenlet a következőképpen fejezhető ki:
```
D =D₀e^(-Ea/RT)
```
ahol:
- D a diffúziós együttható (a diffúzió sebességének mértéke)
- D₀ a preexponenciális tényező (a rendszertől függő állandó)
- Ea a diffúzió aktiválási energiája (az energiagát leküzdéséhez szükséges energia)
- R az ideális gázállandó
- T az abszolút hőmérséklet
Ez az egyenlet azt mutatja, hogy a D diffúziós együttható exponenciálisan növekszik a T hőmérséklet növekedésével. Az Ea aktiválási energia jelenti azt az energiagátat, amelyet le kell győzni a diffúzió létrejöttéhez. Magasabb hőmérsékleten több olyan részecske van, amelynek elegendő energiája van a gát leküzdéséhez, ami nagyobb diffúziós sebességhez vezet.
Összefoglalva, a hőmérséklet jelentős hatással van a diffúzióra. A magasabb hőmérséklet több energiát biztosít a diffundáló részecskéknek, lehetővé téve számukra, hogy leküzdjék az energiakorlátokat, és gyorsabban mozogjanak, ami nagyobb diffúziós sebességet eredményez.