A gyógyászatban értágítóként is használják, angina pectoris (koszorúér-betegséggel összefüggő mellkasi fájdalom) és pangásos szívelégtelenség kezelésére használják.
Kémiai szerkezet:
A nitroglicerin molekulaképlete C3H5N3O9, molekulatömege 227,08 g/mol. Egy központi glicerinmolekulából (háromértékű alkohol) áll, három nitrátcsoporttal (-NO2), amely mindhárom hidroxil- (-OH) csoporthoz kapcsolódik. Ezeknek a nitrátcsoportoknak a jelenléte a nitroglicerint nagyon instabillá teszi, és hajlamos a robbanásveszélyes bomlásra.
Robbanásveszélyes tulajdonságok:
A nitroglicerin erősen robbanóanyag, ami azt jelenti, hogy gyors kémiai reakción megy keresztül, amely nagy mennyiségű hőt és gázokat szabadít fel, ami erőteljes robbanást eredményez. A nitroglicerin felrobbanása akkor következik be, amikor ütésnek, hőnek vagy súrlódásnak van kitéve, aminek következtében a molekula szétesik, és detonációs hullám formájában energiát szabadít fel.
Orvosi felhasználás:
Az orvostudományban a nitroglicerint értágítóként használják, olyan anyag, amely az erek ellazulását és tágulását okozza, növelve a szívizom véráramlását. Elsősorban angina pectoris kezelésére alkalmazzák, amely állapot a szív csökkent véráramlása miatti mellkasi fájdalommal jellemezhető. A nitroglicerin hatékonyan enyhíti az angina tüneteit azáltal, hogy gyorsan növeli a szív véráramlását, csökkenti a szívizom oxigénigényét és kitágítja a koszorúereket.
A nitroglicerint általában nyelv alatti tabletta formájában adják be, amelyet a nyelv alá helyeznek, és hagyják feloldódni. Ez gyors felszívódást és gyors hatáskezdetet tesz lehetővé, jellemzően néhány percen belül. Helyi kenőcs, tapasz vagy spray formájában is beadható a hosszan tartó hatás érdekében.
Biztonsági szempontok:
Robbanásveszélyes természete miatt a nitroglicerint rendkívül óvatosan kell kezelni. Nagyon érzékeny a hőre és az ütésekre, és még kis mennyiségek is veszélyesek lehetnek, ha nem kezelik megfelelően. A nitroglicerint általában ellenőrzött körülmények között állítják elő, szállítják és tárolják a nem szándékos robbanások megelőzése érdekében.
Történelmi jelentősége:
A nitroglicerint először Ascanio Sobrero olasz kémikus szintetizálta 1847-ben. Robbanásveszélyes tulajdonságait később felismerték, így széles körben elterjedt dinamit és egyéb katonai és ipari robbanóanyagok gyártásában. Érzékenysége és baleseti lehetősége azonban biztonságosabb alternatívák kifejlesztéséhez is vezetett, mint például a dinamit, amely a nitroglicerin és egy abszorbens anyag, például kovaföld keveréke.