Ezt a technikát különféle célokra használták, például a szívműködés tanulmányozására, új gyógyszerek és orvosi eszközök tesztelésére, valamint transzplantációs eljárások végrehajtására. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szív nem élhet túl végtelenül a testen kívül, és egy bizonyos idő elteltével át kell ültetni vagy vissza kell juttatni a szervezetbe.
A tudósok és kutatók előrelépést értek el az ex vivo perfúziós technikák terén, lehetővé téve a szívek testen kívüli megőrzését és hosszabb ideig tartó fenntartását. Ez lehetőséget teremtett a komplex műtétekre, a szervmegőrzésre és a szívbetegségek további kutatására.