Hogyan kezelték a köszvényt az 1800-as években?

A köszvény a gyulladásos ízületi gyulladás egyik formája, amelyet a vér emelkedett húgysavszintje okoz, és olyan kristályok képződéséhez vezet, amelyek duzzanatot, fájdalmat és gyulladást okoznak az ízületekben, különösen a nagylábujjban. Az 1800-as években a köszvény megértését és kezelését az akkori orvosi ismeretek és gyakorlatok befolyásolták.

Vérleadás és tisztítás :Ebben az időszakban a véralvadást általánosan gyakorolták a "szennyeződések" eltávolítására a szervezetből. Köszvény esetén azt hitték, hogy a vér eltávolítása segít csökkenteni a húgysav koncentrációját. A betegek időszakos vérvételen eshetnek át a tünetek enyhítésére. Ezenkívül a tisztító vagy hashajtó használat célja a húgysav eltávolítása a székletürítéssel.

Colchicum :A Colchicum növényi kivonatot széles körben használták köszvény enyhítésére. Általában szájon át vagy tinktúra formájában adták be. A Colchicumról ismert, hogy gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkezik, és átmenetileg enyhítheti a köszvényes tüneteket; ugyanakkor szűk terápiás ablaka is van, ami azt jelenti, hogy a toxikus dózisok közel vannak a hatásos tartományhoz, ezért az adagolás során óvatosságra van szükség.

Lúgos étrend és ásványvizek :Azt hitték, hogy a szervezetben a lúgos környezet fenntartása feloldhatja a húgysavkristályokat. Az orvosok gyakran javasoltak lúgos ételekben, például gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendet, valamint lúgos ásványvizek vagy gyógyszerek fogyasztását a vizelet pH-értékének megváltoztatására.

A hús és az alkohol korlátozása :Bizonyos ételek, különösen a hús és az alkohol fogyasztása hozzájárulhat a köszvényhez. Így ezeknek a tételeknek a korlátozása gyakran javasolt a köszvényes rohamok gyakoriságának és súlyosságának csökkentése érdekében.

Kupálás és hólyagosodás :Ezekben a gyakorlatokban tapadókorongokat hoztak létre a bőrön, vagy szándékosan hólyagokat hoztak létre a felesleges folyadékok és "toxinok" eltávolítására. Néha köszvényes fájdalom és gyulladás enyhítésére alkalmazták.

Ízületi immobilizálás :Súlyos esetekben az érintett ízület rögzíthető sínekkel vagy gipszekkel a mozgás és a fájdalom minimalizálása érdekében.

Sebészeti beavatkozás :Extrém helyzetekben, amikor az ízület súlyosan megsérült, végső megoldásként az érintett lábujj vagy ízület műtéti amputációja jöhet szóba.

Érdemes megemlíteni, hogy az orvosi ismeretek és gyakorlatok jelentősen fejlődtek az 1800-as évek óta, ami a köszvény hatékonyabb és biztonságosabb kezelési megközelítéseihez vezetett, mint például a gyógyszerek, az étrend módosítása és az életmód megváltoztatása.