1. Száj (pH 6,2-7,6 körül):
- Enyhén savas vagy semleges pH:A száj az emésztés kiindulópontja, ahol az ételt megrágják és összekeverik a nyállal. A nyál olyan enzimeket tartalmaz, mint a nyál amiláz, amely elindítja a szénhidrátok lebomlását. A száj enyhén savas vagy semleges pH-ja alkalmas az amiláz aktivitásra.
2. Gyomor (pH 1,5-3,5 körül):
- Erősen savas pH:A gyomor sósavat (HCl) választ ki, és aktiválja a pepszint, egy proteáz enzimet. Ez az erősen savas környezet kulcsfontosságú az élelmiszerekben előforduló káros baktériumok elpusztításához. A pepszin savas körülmények között működik optimálisan, a fehérjéket kisebb peptidekre bontja.
3. Vékonybél (pH 5,5-7,5 körül):
- Enyhén savas vagy enyhén lúgos pH:A hasnyálmirigy bikarbonát ionokat választ ki, amelyek semlegesítik a gyomorból bejutó savas kémhatást. Ez semlegesebb vagy enyhén lúgos pH-t hoz létre a vékonybélben. Enzimek, mint a hasnyálmirigy lipáz, amiláz és proteáz aktívak ebben a pH-tartományban.
a) A hasnyálmirigy-lipáz a zsírokat zsírsavakra és glicerinre bontja.
b) A hasnyálmirigy-amiláz tovább bontja a szénhidrátokat egyszerű cukrokká.
c) A proteázok folytatják a fehérjék aminosavakra való lebontását.
A gyomor pH-értékének savasról közel semlegesre változása a vékonybélben elengedhetetlen ezen hasnyálmirigy enzimek optimális működéséhez.
Ezenkívül a pH-különbségek befolyásolhatják a tápanyagok felszívódását. Például a gyomor savas környezete segít bizonyos ásványi anyagok, például vas és kalcium feloldódásában és felszabadításában, míg a vékonybél semleges pH-ja alkalmas a legtöbb tápanyag felszívódására.
Összességében elmondható, hogy a szájban, a gyomorban és a vékonybélben tapasztalható pH-különbségek kritikusak a megfelelő emésztés szempontjából, biztosítva a tápanyagok hatékony lebontását, valamint az enzimaktivitás és a tápanyagok felszívódásának optimális környezetét.